Bevezetés

Az ökológiai gazdálkodás a gazdaságirányítás és az élelmiszertermelés átfogó rendszere, amely egyesíti a helyes mezőgazdasági gyakorlatokat, a magas szintű biodiverzitást, a természeti erőforrások megőrzését, a magas szintű állatjóléti szabványok alkalmazását és azt a termelési módszert, amely megfelel bizonyos fogyasztók termékprefernciájának. A növények és állatok termelési technológiáiban bekövetkező változások igénylik az ökológiai gazdálkodás finomabb megközelítését. Az ökológiai mezőgazdaság általában olyan gazdálkodási rendszereket jelent, amelyek elkerülik a szintetikus növényvédő szerek és műtrágyák használatát. A konvencionális gazdálkodásról az ökológiai gazdálkodásra való átállás azt a folyamatot írja le, amely során megtanulják és végrehajtják a változásokat a gazdaságban a fenntarthatóbb és természetesebb gazdálkodás irányába. Minél többet tud a gazdálkodó az ökológiai gazdálkodási koncepciókról és gyakorlatokról, annál könnyebb lesz áttérni az ökológiai gazdálkodásra. Ezért az ökológiai gazdálkodásra való oktatás kulcsfontosságú.

A mezőgazdasági bővítést régóta a mezőgazdasági fejlődés javítására irányuló kulcsfontosságú elemként tekintik. Azonban különösen a mezőgazdasági bővítési szolgáltatások két domináns megközelítésének – a képzés és látogatás (Training & Visit, T&V) és a Farmer Field Schools (FFS) – hatékonyságát széles körben vitatják. A T&V megközelítés a technikai információk "felülről lefelé" történő bővítése, a szakemberek és a terepszemélyzet átadja tudását a falvak „kapcsolattartó gazdálkodóinak”, akik viszont felelősek a tudás terjesztéséért a helyi közösségben. Erre a felülről lefelé irányuló megközelítésre válaszul az FFS-t a "alulról felfelé" bővítés megközelítése jellemzi, mely a részvételen alapuló, tapasztalati és reflektív tanulásra összpontosít a gazdálkodók problémamegoldó képességének javítása érdekében a gazdálkodói csoportokkal dolgozó, magasan képzett segítőkön (facilitátor) keresztül.