4.1 A növényvédelemben alkalmazott megelőzési módszerek a betegségek ellen az ökológiai gazdálkodásban
Oktatási rendszerek/intézkedések és talajgondozás
A növény- és sortávolságot a terméstől függően határozzák meg és általában a hozam optimalizálására szolgálnak. A kultúrnövényen belüli mikroklimatikus viszonyok befolyásolhatók olyan módszerekkel, mint a levélfalkezelés. A komposzttal vagy zöldtrágyával történő talajaktiválás pozitív hatással van a termésre. A kiegészítő öntözést mindig a terményre optimalizált módon kell alkalmazni.
A gyümölcsösökben és szőlőültetvényekben a lombozat kezelése laza növényi szerkezetet hoz létre, jó szellőzéssel és kitettséggel. Míg a téli metszés az állandó kultúrák alapformáját alakítja ki, addig a nyári metszés vagy ritkítás csökkenti a levéltömeget és a felesleges hajtásokat. Ezek az intézkedések együttesen hozzájárulnak a jó levegőzöttséghez és a kitettséghez és lehetővé teszik a gyors száradást, ami minimálisra csökkenti a gombás betegségeket. Elvileg az a szabály, hogy annyi levéltömeg legyen, amennyi szükséges.
Ezenkívül a betegségek megelőzhetők a törzs magasságának változtatásával: például minél magasabban kezdődik a lombozat a szőlőben, annál kisebb mértékű a “fröccsenő” hatás, amelyben a peronoszpóra spórái az eső következtében a talajból a lombozat legalsó rétegébe jutnak. A megelőzés érdekében elengedhetetlen a törzsön lévő oldal hajtások eltávolítása is a fajta lombzónájáig a peronoszpóra elkerülésének az érdekében.
A bogyós gyümölcsökben a magas törzsű rendszer előnyösebb, mint a cserjerendszer.
A talajaktiválást komposzttal, zöldtrágyázással vagy nitrogénmegkötő növényekkel történő zöldítéssel lehet elérni. A zöldítés általában vízkompetícióval jár együtt, ugyanakkor folyamatos tápanyagforrást biztosít a növények növekedésének optimalizálásához. Ez a gombás vagy bakteriális kórokozókkal szembeni rezisztencia erősödéséhez vezet. Az ásványi eredetű műtrágyákkal - különösen nitrogénnel - túltáplált növényt nagyon gyorsan megtámadják és károsítják a gombák (pl. Botrytis sp.). Az optimálisan táplált növények viszont aktívan védekezhetnek a kártevők ellen és így hosszabb ideig ellenállnak a fertőzésnek. Lágyszárú növények ültetése esetén a víztakarékos fajokat részesítsük előnyben. Ügyelni kell arra, hogy a zöldítésre szánt növények ne nőljenek túl magasra a mikroklimatikus csapadék kialakulása és a gombásodás veszélye miatt. A „Greenmanager”-rel végzett kaszálás, hengerezés vagy alámetszés lehetőséget nyújt a zöldtakaró röviden tartására. Ezen túlmenően a zöldítés megakadályozza a szél általi talajerózióval történő kórokozó terjedést, az erózió-megelőző hatása révén. Eső idején a kiegészítő öntözést feltétlenül meg kell szakítani.