Bevezetés

A növényi betegségeknek lehetnek abiotikus vagy biotikus okai. Míg az abiotikus betegségeket olyan környezeti hatások okozzák, mint a levegő- vagy talajszennyezés, addig a biotikus betegségeket, amelyekkel ebben a modulban foglalkozunk, a kórokozók okozzák (görögül pathos = szenvedés, betegség). A kórokozókat gombák, baktériumok, köztük fitoplazmák (sejtfal nélküli baktériumok) és vírusok csoportjaira osztják.

A gombák által okozott betegségeket mikózisoknak nevezzük (görögül myces = gomba). Ellenük gombaölő szerekkel védekeznek (latin fungus = gomba). A baktériumok vagy fitoplazmák által okozott betegségeket bakteriózisnak vagy fitoplazmózisnak nevezik. Ellenük baktériumölő szerekkel védekeznek.

A vírusok által okozott betegségeket virózisnak nevezzük. Viricidekkel (vírusölő) védekeznek ellenük, vagy vektoraikat (rovarok, atkák, fonálférgek, gombák) megfelelő termékekkel irtják.

A betegségek elkerülését célzó megelőző intézkedések, mint például a hely és a fajta, valamint a vetésforgó helyes megválasztása, az elsődleges intézkedés. Ez késleltetheti vagy csökkentheti a kórokozó fertőzését és ideális esetben megelőzheti azt. Emellett a termés robusztussága növényerősítő szerekkel is támogatható a védekezőképesség növelésével.

Ha betegség gyanúja merül fel, például fertőzött területeken vagy betegségeket elősegítő időjárási körülmények között, a kórokozó korai felismerése, nyomon követése és azonosítása a célzott védekezés előfeltétele.

Az ellenőrzés sikere érdekében a megfelelő terméket vagy termékkeveréket a megfelelő időben kell használni.

Emellett a higiéniai intézkedések és az előremutató egészségügyi intézkedések elengedhetetlenek a mezőgazdaságban a következő években vagy a következő terményekben.

A fitopatogén gombák, baktériumok és vírusok életmódja

A gombák esetében a csírázó spórák és a micéliumok (gomba fonalak) megtelepedhetnek és táplálkozhatnak az élő és elhalt gazdasejteken. Ennek során a gomba vagy közvetlenül megtámadja az epidermális sejteket vagy a természetes növényi nyílásokon, például sztómákon (légcserenyílás), lenticellákon (paraszemölcsök), hidatódákon (vízkiválasztó mirigyek) és sebeken keresztül fertőz. A növény felületén kialakult spórás termőtestek általában szél vagy eső hatására terjednek.

A baktériumok sérüléseken és sebeken keresztül jutnak be a növényekbe. Ide tartoznak a vektorok (rovarok, egyéb állatok) által okozott harapások vagy csípések. A baktériumok szaporodnak és passzívan terjednek a növényben a gazdaszöveten belül vagy a nedváramlással együtt.

A vírusok mechanikus úton, inokulumokkal, sérüléssel és vektorokkal (rovarok, atkák, fonálférgek, gombák) terjednek. A sejtfallal érintkezve bejutnak a sejtbe és ott szaporodnak. A növényen belüli terjedés a nedvnek a növekedési zónák (hajtáscsúcs, gyökér) felé áramlásával történik, ahol a vektorok általi felvétele történik meg.

A növényvédelemben alkalmazott megelőzési módszerek a betegségek ellen az ökológiai gazdálkodásban

Tanulási eredmények:

• Ismerteti az agrármérnöki intézkedéseket a betegségek megjelenésének megelőzésére.
• Megvalósítja a megfelelő agrotechnikai gyakorlatot, amely segít megelőzni a betegségek megjelenését.
• Megjósolja a különböző agrotechnikai módszerek alkalmazásának a betegségek előrehaladására gyakorolt hatását bizonyos agroklimatikus viszonyok között.

A termesztési helyszín kiválasztása

A gombás betegségek elleni védekezés érdekében elengedhetetlen a mikroklíma és a geológia megválasztása. A gyors száradás biztosítja, hogy a gombás betegségek okozta fertőzési nyomás minimálisra csökkenjen. A szeles helyek tehát a jó légáramlás előfeltételei. Ezt támasztja alá a lejtős területek (szőlőültetvények) keleti tájolása, valamint az ültetés és a lombsűrűség optimalizálása.

Speciális eset a gombás betegségek fagyrepedés útján történő fertőzése (szőlészet: lisztharmat, peronoszpóra). Különösen az elmúlt évek klímaváltozása miatt a fagyos helyek jelentik a fő problémát a gyümölcs- és bortermelésben. A sík helyek és mélyedések kerülendők a hideg tavak kialakulása miatt. A lejtők kevésbé érzékenyek a fagyra, mert a hideg nem tud megrekedni. Az árnyékolt helyek és az északi fekvésű lejtők azonban egyre fontosabbá válnak. Előnyük van a késői fagyokban a későbbi rügyfakadásban. Ezenkívül a fagykár minimálisra csökkenthető, ha olajtermékeket használunk a késleltetett rügyfakadás érdekében.

A betegségek megelőzésének előfeltétele a vetésforgó szigorú betartása. A túlnyomórészt nem fogékony fajok vagy fajták termesztése során a korlátozott gazdakörrel rendelkező betegségek „kiéheztethetők”. Csak addig tudnak életben maradni, amíg gazdanövényük legalább egy része jelen van a terményben. Ez általában 1-2 év.

Különös figyelmet fordítanak azonban a nem gazdaszervezet-specifikus kórokozókra és a talajban hosszú ideig fennmaradó kórokozókra. Akár 20 éves vetésszünet is szükséges lehet a tartós betegségeknél, mint pl Phytophthora cactorum var. rubia málnában és szederben. Ebben a szélsőséges esetben a talajon való termesztésről szubsztráton tartott kultúrára érdemes áttérni, ahol a fertőzött növények könnyen eltávolíthatók a tenyészetből. Különösen fertőző betegségek esetén, pl. bogyós gyümölcsökben (Phytophthora) és a gabonaféléknél (kőüszög) a hosszú, 10 éves művelési szünet a szabály. Szántóföldi gazdálkodásban a talajban előforduló betegségek miatt megfelelő művelési időintervallumot kell betartani, különösen a burgonya és a hüvelyesek esetében (burgonyánál 4-5 év, borsónál és lencsénél 5 év, veteménybab esetében 3 év). Ezen kívül hüvelyesek termesztésénél figyelembe kell venni a hüvelyes takarmányok vagy a zöldtakaró (lucerna, lóhere, baltacim) esetén az elegendő időtartamot. A gyümölcsösökben napjainkban a talajfáradtság miatti növekedési visszaesés miatti túlzott utóültetés zajlik. Az ok nem érthető kellőképpen. Valószínűleg kórokozók sokasága. A megművelt terület gőzölése orvosolhatja ezt a helyzetet.

A talaj szerkezete és típusa is közvetlenül befolyásolja a gombás fertőzést. A gombás betegségek kockázata különösen nagy a nedves, nehéz talajokon. Az olyan művelési technikák, mint a talajtakarás, mulcsozás, segíthetnek abban, hogy növelik a termény és a talaj közötti távolságot, így elősegítik a felmelegedést és a kiszáradást. A gyökér által terjesztett betegségek, mint pl. Verticillium, Rhizoctonia és Fusarium kötött talajokon gyakrabban fordulnak elő. A lazább talaj ezért különösen fontos a kertészetben és a szántóföldi gazdálkodásban. Ezt elsősorban zöldtrágyázással lehet elérni. Az aktív lazítást mélyen gyökerező fajokkal (lóhere, lucerna, sárgamustár, mézontófű) érjük el. A szőlőtermesztésben és a gyümölcsösökben hasznos a termesztés előtti évelő zöldítés. Fontos megjegyezni, hogy a lucernát kerülni kell a gyümölcsösökben a betegségek átvitele miatt (Verticillium és Phytophtora).

Nem minden betegségnek ugyanazok a növekedési igényei. Szántóföldi és zöldségnövények esetében a szárazság enyhíti a gombás betegségek megjelenését, de a rossz vízellátottság negatívan befolyásolja a termést a bakteriális betegségek miatt. A turgor elvesztése a károsodott növények gyorsabb hervadását okozhatja. Kerülje a köztes gazdákat a termés közvetlen közelében! Az erdőszélek és a szélfogó sövények nagyobb fertőzési kockázatot jelentenek a gazdaspecifikus kórokozók számára. Gazdaspecifikus kórokozók esetében a köztes gazda kifejezetten elkerülhető, például: Boróka az európai körterozsda számára.

Fajtaválasztás

A fajtaválasztás alapvetően mindig a fajtakövetelményektől függ. A fajta betegségekkel szembeni rezisztenciája szempontjából rendkívül fontos a növény biotikus és abiotikus tényezőkkel szembeni rezisztenciája (pl.: kajszi fagyállósága), hogy a kórokozókkal szembeni érzékenységet a lehető legalacsonyabb szinten tartsuk. Minden termesztett fajnak létezik többé-kevésbé kórokozó-ellenálló fajtája. Az ökológiai gazdálkodásban a betegségekre kevésbé érzékeny, hagyományos (lehetőleg őshonos) fajtákat részesítik előnyben. Bizonyos esetekben azonban a fajta íze és termése fontosabb, mint a meglévő ellenállóképesség. Bizonyos fokú termésveszteség elfogadott, többek között a betegségek miatt.

A növény robusztusságát - az abiotikus tényezőkkel szembeni ellenállóképessége mellett - a betegségekkel szembeni ellenállóképessége határozza meg. Itt döntő szerepe van az epidermisz és a rajta lévő viaszréteg (kutikula) vastagságának, valamint a sejtfalak erősítő lerakódásainak (kovasav). A vastagabb héjú fajták előnyt élveznek a vékony héjúakkal szemben.

Míg a lisztharmat-rezisztencia minden növénynél prioritást élvez, különösen az ökológiai gazdálkodásban, további figyelmet fordítanak az egyéb gombás betegségekre, mint pl. Oidium és Peronospora bor esetében. A biogyümölcs- és bortermelésben egyre több területet telepítenek új gombarezisztens (PIWI) fajtákkal. Gyümölcskultúrákban varasodás-, Marsonia-, rozsda- és raktári rothadás- (Gloeosporium) ellenálló fajták elérhetőek el. Tűzelhalás (alma), levélfodrosodás (barack), sharka vírus (szilva) ellen rezisztens gyümölcsfajták és általában betegségrezisztens málnafajták állnak rendelkezésre.

Szántóföldi kultúrákban a rezisztencia-nemesítésben a kalászosok levélbetegségein, a burgonya késői fertőzésén, a kukorica levélbetegségein, illetve a napraforgó Sclerotina- és Phomopsis-fertőzésén, tányérrothadásán van a hangsúly.Rhizoctonia-rezisztens cukorrépa fajták állnak rendelkezésre a Rhizoctonia-fertőzött helyek esetében.

A kertészetben a paradicsomban későipenész-rezisztens és uborkamozaik-rezisztens fajtákat nemesítettek.

Ezenkívül bizonyos kórokozók által okozott betegségek megkerülhetők a megfelelő ültetési és betakarítási időpontokkal rendelkező fajtákkal. Például a korai borfajták valamivel kisebb valószínűséggel fertőződnek meg későn Botrytis által. Az eső valószínűsége és a sérülések kockázata csökken, mivel a szőlőt már nyáron szüretelik.

Ültetőalanyok kiválasztása

(különösen a talajeredetű betegségek ellen)

Az oltás, azaz a kívánt fajta fogékony szárának oltása rezisztens vagy robusztus alanyra (pl. vad formára), növeli a fajta ellenálló képességét. Az alany kiválasztása kiegyenlíti a talaj típusát (a hajtás mészérzékenysége, pH-igénye), a vízigényt, az életerőt és a stabilitást, valamint szabályozza a rügyfakadást (korai/késői). Gyümölcsösökben és szőlőültetvényekben különösen a kevésbé életerős fajták kívánatosak, mert jobb szellőzést biztosítanak és így kisebb levélmunkával is kisebb a gombásodás.

A gyümölcstermesztésben standard alanyok állnak rendelkezésre különféle betegségek ellen:

• M9 és Genovese almában tűzelhalás ellen.
• Docera 6, csonthéjas gyümölcsökben található túlérzékeny alany. A szilvában a varasodás elleni fokozott rezisztencia a varasodásnak ellenálló fajtákkal kombinálva érhető el.

Ezenkívül a gyümölcsösökben köztes oltás is lehetséges törzsképzővel 60-70 cm magasságig. A ribizliben a magas szárakat ráoltják Ribes aurorum-ra függőleges, stabil szárak elérése érdekében, amelyek elősegítik a levelek és a gyümölcsök gyorsabb száradását.

A korábbi standard St. Julian GF6 552 alanyt, a biogazdálkodás és (ESFY ‒ European Stone Fruit Yellows) fFitoplazma) óta már nem használják, mert szárhajtásokat fejleszt. Ez hátrány az ESFY levélszívók általi átvitelében, amelyek különösen a szárhajtásokat szívják.

Ha a sarj érzékeny a talajban terjedő kórokozókra és rosszul fejlődik, akkor nem fogékony alanyfajta használata javasolt (burgonya alanyon paradicsom, tök alanyon uborka és dinnye Fusarium, Verticillium).

Oktatási rendszerek/intézkedések és talajgondozás

A növény- és sortávolságot a terméstől függően határozzák meg és általában a hozam optimalizálására szolgálnak. A kultúrnövényen belüli mikroklimatikus viszonyok befolyásolhatók olyan módszerekkel, mint a levélfalkezelés. A komposzttal vagy zöldtrágyával történő talajaktiválás pozitív hatással van a termésre. A kiegészítő öntözést mindig a terményre optimalizált módon kell alkalmazni.

A gyümölcsösökben és szőlőültetvényekben a lombozat kezelése laza növényi szerkezetet hoz létre, jó szellőzéssel és kitettséggel. Míg a téli metszés az állandó kultúrák alapformáját alakítja ki, addig a nyári metszés vagy ritkítás csökkenti a levéltömeget és a felesleges hajtásokat. Ezek az intézkedések együttesen hozzájárulnak a jó levegőzöttséghez és a kitettséghez és lehetővé teszik a gyors száradást, ami minimálisra csökkenti a gombás betegségeket. Elvileg az a szabály, hogy annyi levéltömeg legyen, amennyi szükséges.

Ezenkívül a betegségek megelőzhetők a törzs magasságának változtatásával: például minél magasabban kezdődik a lombozat a szőlőben, annál kisebb mértékű a “fröccsenő” hatás, amelyben a peronoszpóra spórái az eső következtében a talajból a lombozat legalsó rétegébe jutnak. A megelőzés érdekében elengedhetetlen a törzsön lévő oldal hajtások eltávolítása is a fajta lombzónájáig a peronoszpóra elkerülésének az érdekében.

A bogyós gyümölcsökben a magas törzsű rendszer előnyösebb, mint a cserjerendszer.

A talajaktiválást komposzttal, zöldtrágyázással vagy nitrogénmegkötő növényekkel történő zöldítéssel lehet elérni. A zöldítés általában vízkompetícióval jár együtt, ugyanakkor folyamatos tápanyagforrást biztosít a növények növekedésének optimalizálásához. Ez a gombás vagy bakteriális kórokozókkal szembeni rezisztencia erősödéséhez vezet. Az ásványi eredetű műtrágyákkal - különösen nitrogénnel - túltáplált növényt nagyon gyorsan megtámadják és károsítják a gombák (pl. Botrytis sp.). Az optimálisan táplált növények viszont aktívan védekezhetnek a kártevők ellen és így hosszabb ideig ellenállnak a fertőzésnek. Lágyszárú növények ültetése esetén a víztakarékos fajokat részesítsük előnyben. Ügyelni kell arra, hogy a zöldítésre szánt növények ne nőljenek túl magasra a mikroklimatikus csapadék kialakulása és a gombásodás veszélye miatt. A „Greenmanager”-rel végzett kaszálás, hengerezés vagy alámetszés lehetőséget nyújt a zöldtakaró röviden tartására. Ezen túlmenően a zöldítés megakadályozza a szél általi talajerózióval történő kórokozó terjedést, az erózió-megelőző hatása révén. Eső idején a kiegészítő öntözést feltétlenül meg kell szakítani.

A levél és talaj trágyázása

A növény talaj- vagy lombtrágyázását a tápanyaghiányok vagy a tápanyag egyensúly megbomlása esetén, kompenzálásra használják. Alkalmazható vásárolt termékek formájában vagy a talajban tárolható egy korábbi növény, például hüvelyesek (nitrogén) vetésforgójának részeként. A túlzott vagy helytelen műtrágyázás gyengítheti a növények egészségét. A nitrogén elősegíti a gyors növekedést. Az új hajtások lágy sejtfalai ugyanakkor elősegítik a kórokozók bejutását.

A haszonnövény erősítése

A növény erősítése elősegíti a növény szilárdságát és a betegségek megelőzését. Serkentheti a gyökérnövekedést és támogatja a tápanyagellátást, ezáltal növeli a környezeti tényezőkkel szembeni ellenállóságot és elősegíti az egészséges növények növekedését. A növényerősítő szerek használata mindig megelőző jellegű. A megerősített növények erősítették a sejtfalat és a hámréteget, ami megakadályozza vagy csökkenti a kórokozók behatolását.

Például az Equisetum Plus zsurlókivonat rendszeres használat esetén megnehezíti a gombás kórokozók, például a lisztharmat által okozott fertőzéseket a kovasav sejtfalakban történő lerakódása révén. A növényerősítők a növény saját védekezőképességét is aktiválhatják és így megvédhetnek a mikrobiális kórokozók esetleges fertőzésétől. Alkalmazásukat követően a növény zöld részein a fitoalexinek (növényvédő anyagok) és az úgynevezett ROS védőfehérjék (reaktív oxigénformák H2O2; a növénybe behatoló kórokozók elpusztítása) aktivitásnövekedése figyelhető meg. Ők felelősek a növény betegségekkel szembeni ellenálló képességéért.

Általában növényi és tápanyag-kivonatokat, valamint magkezeléshez használt mikroorganizmusokat használnak a növények megerősítésére. Az algakivonatok nagyszámú mikroelemet tartalmaznak és növelik a növényvédő szerek toleranciáját. A következő algafajok kivonatait használják a növények megerősítésére:

• Ascophyllum nodosum (SuperFifty®,AlgoVital Plus®)
• Laminaria (Resistance®)

A természetes ellenségek támogatása és a köztes gazdák kerülése

Általában az ökoszisztéma biodiverzitásának növelése, például virágos sávok vagy fajgazdag vegetáció révén, támogatja a hasznos rovarok vonzását. Ezek a jótékony paraziták vagy ragadozók csökkenthetik a kórokozók vektorai, például levéltetvek vagy kabócák és így csökkenthetik a vírusos és bakteriális betegségek átvitelének valószínűségét. Másrészt ügyelni kell arra, hogy elkerüljük a kórokozók köztes gazdáit (pl.: boróka a körte rozsdának).