4.1 A növényvédelemben alkalmazott megelőzési módszerek a betegségek ellen az ökológiai gazdálkodásban

Ültetőalanyok kiválasztása

(különösen a talajeredetű betegségek ellen)


Az oltás, azaz a kívánt fajta fogékony szárának oltása rezisztens vagy robusztus alanyra (pl. vad formára), növeli a fajta ellenálló képességét. Az alany kiválasztása kiegyenlíti a talaj típusát (a hajtás mészérzékenysége, pH-igénye), a vízigényt, az életerőt és a stabilitást, valamint szabályozza a rügyfakadást (korai/késői). Gyümölcsösökben és szőlőültetvényekben különösen a kevésbé életerős fajták kívánatosak, mert jobb szellőzést biztosítanak és így kisebb levélmunkával is kisebb a gombásodás.

A gyümölcstermesztésben standard alanyok állnak rendelkezésre különféle betegségek ellen:

  • M9 és Genovese almában tűzelhalás ellen.
  • Docera 6, csonthéjas gyümölcsökben található túlérzékeny alany. A szilvában a varasodás elleni fokozott rezisztencia a varasodásnak ellenálló fajtákkal kombinálva érhető el.

Ezenkívül a gyümölcsösökben köztes oltás is lehetséges törzsképzővel 60-70 cm magasságig. A ribizliben a magas szárakat ráoltják Ribes aurorum-ra függőleges, stabil szárak elérése érdekében, amelyek elősegítik a levelek és a gyümölcsök gyorsabb száradását.

A korábbi standard St. Julian GF6 552 alanyt, a biogazdálkodás és (ESFY ‒ European Stone Fruit Yellows) fFitoplazma) óta már nem használják, mert szárhajtásokat fejleszt. Ez hátrány az ESFY levélszívók általi átvitelében, amelyek különösen a szárhajtásokat szívják.

Ha a sarj érzékeny a talajban terjedő kórokozókra és rosszul fejlődik, akkor nem fogékony alanyfajta használata javasolt (burgonya alanyon paradicsom, tök alanyon uborka és dinnye Fusarium, Verticillium).