A termesztési helyszín kiválasztása

A gombás betegségek elleni védekezés érdekében elengedhetetlen a mikroklíma és a geológia megválasztása. A gyors száradás biztosítja, hogy a gombás betegségek okozta fertőzési nyomás minimálisra csökkenjen. A szeles helyek tehát a jó légáramlás előfeltételei. Ezt támasztja alá a lejtős területek (szőlőültetvények) keleti tájolása, valamint az ültetés és a lombsűrűség optimalizálása.

Speciális eset a gombás betegségek fagyrepedés útján történő fertőzése (szőlészet: lisztharmat, peronoszpóra). Különösen az elmúlt évek klímaváltozása miatt a fagyos helyek jelentik a fő problémát a gyümölcs- és bortermelésben. A sík helyek és mélyedések kerülendők a hideg tavak kialakulása miatt. A lejtők kevésbé érzékenyek a fagyra, mert a hideg nem tud megrekedni. Az árnyékolt helyek és az északi fekvésű lejtők azonban egyre fontosabbá válnak. Előnyük van a késői fagyokban a későbbi rügyfakadásban. Ezenkívül a fagykár minimálisra csökkenthető, ha olajtermékeket használunk a késleltetett rügyfakadás érdekében.

A betegségek megelőzésének előfeltétele a vetésforgó szigorú betartása. A túlnyomórészt nem fogékony fajok vagy fajták termesztése során a korlátozott gazdakörrel rendelkező betegségek „kiéheztethetők”. Csak addig tudnak életben maradni, amíg gazdanövényük legalább egy része jelen van a terményben. Ez általában 1-2 év.

Különös figyelmet fordítanak azonban a nem gazdaszervezet-specifikus kórokozókra és a talajban hosszú ideig fennmaradó kórokozókra. Akár 20 éves vetésszünet is szükséges lehet a tartós betegségeknél, mint pl Phytophthora cactorum var. rubia málnában és szederben. Ebben a szélsőséges esetben a talajon való termesztésről szubsztráton tartott kultúrára érdemes áttérni, ahol a fertőzött növények könnyen eltávolíthatók a tenyészetből. Különösen fertőző betegségek esetén, pl. bogyós gyümölcsökben (Phytophthora) és a gabonaféléknél (kőüszög) a hosszú, 10 éves művelési szünet a szabály. Szántóföldi gazdálkodásban a talajban előforduló betegségek miatt megfelelő művelési időintervallumot kell betartani, különösen a burgonya és a hüvelyesek esetében (burgonyánál 4-5 év, borsónál és lencsénél 5 év, veteménybab esetében 3 év). Ezen kívül hüvelyesek termesztésénél figyelembe kell venni a hüvelyes takarmányok vagy a zöldtakaró (lucerna, lóhere, baltacim) esetén az elegendő időtartamot. A gyümölcsösökben napjainkban a talajfáradtság miatti növekedési visszaesés miatti túlzott utóültetés zajlik. Az ok nem érthető kellőképpen. Valószínűleg kórokozók sokasága. A megművelt terület gőzölése orvosolhatja ezt a helyzetet.

A talaj szerkezete és típusa is közvetlenül befolyásolja a gombás fertőzést. A gombás betegségek kockázata különösen nagy a nedves, nehéz talajokon. Az olyan művelési technikák, mint a talajtakarás, mulcsozás, segíthetnek abban, hogy növelik a termény és a talaj közötti távolságot, így elősegítik a felmelegedést és a kiszáradást. A gyökér által terjesztett betegségek, mint pl. Verticillium, Rhizoctonia és Fusarium kötött talajokon gyakrabban fordulnak elő. A lazább talaj ezért különösen fontos a kertészetben és a szántóföldi gazdálkodásban. Ezt elsősorban zöldtrágyázással lehet elérni. Az aktív lazítást mélyen gyökerező fajokkal (lóhere, lucerna, sárgamustár, mézontófű) érjük el. A szőlőtermesztésben és a gyümölcsösökben hasznos a termesztés előtti évelő zöldítés. Fontos megjegyezni, hogy a lucernát kerülni kell a gyümölcsösökben a betegségek átvitele miatt (Verticillium és Phytophtora).

Nem minden betegségnek ugyanazok a növekedési igényei. Szántóföldi és zöldségnövények esetében a szárazság enyhíti a gombás betegségek megjelenését, de a rossz vízellátottság negatívan befolyásolja a termést a bakteriális betegségek miatt. A turgor elvesztése a károsodott növények gyorsabb hervadását okozhatja. Kerülje a köztes gazdákat a termés közvetlen közelében! Az erdőszélek és a szélfogó sövények nagyobb fertőzési kockázatot jelentenek a gazdaspecifikus kórokozók számára. Gazdaspecifikus kórokozók esetében a köztes gazda kifejezetten elkerülhető, például: Boróka az európai körterozsda számára.