Kártevőmegfigyelés (monitoring)

Tanulási eredmények:

• Érti és megkülönbözteti a gazdasági és cselekvési küszöbszintet.
• Ismeri a különböző kártevőmegfigyelési módszerek közötti különbségeket.
• Kiválasztja a megfelelő módszert és végrehajtja azokat a leggyakoribb kártevők monitorozására, dönt a szükséges intézkedésekről a termésmegőrzés és a gazdasági károk megelőzése érdekében.

A kártevők elleni védekezés az ökológiai gazdálkodásban nem lehetséges a kártevők és természetes ellenségek előfordulásának és populációinak rendszeres ellenőrzése, valamint a növénykár megállapítása nélkül. Az összegyűjtött adatok alapján határozzák meg a döntési küszöböt és döntenek a közvetlen kártevőirtási intézkedések alkalmazásáról.

A gazdasági küszöbszint (ETL) az a pont, ahol egy adott kártevő populáció károsítása által okozott gazdasági kár megegyezik ugyanazon populáció visszaszorításának költségével (amely magában foglalja a környezeti károk költségeit is). Az ETL figyelembe veszi az elkerült kár mértékét, az intézkedés költségét és a környezeti károkat. Mivel az ökológiai gazdálkodásban olyan módszereket és eszközöket alkalmazunk, amelyek minimális (vagy egyáltalán nem) terhelik a környezetet, a környezeti károk minimálisak.

Az intézkedési küszöb a kártevő fertőzöttség azon mértéke, illetve a kártevő előfordulását befolyásoló tényezők összessége, amelynél a kivédett károk várható értéke megegyezik a kijuttatási költség és a környezeti kár értékének összegével. A cselekvési küszöb a fertőzés azon szintjét jelenti, amelynél a visszaszorítást alkalmazzák. A cselekvési küszöb megfelelő felméréséhez a természetes ellenségek populációjára vonatkozó információk is szükségesek, amelyek jelenléte csökkentheti a közvetlen ellenőrzés szükségességét. Az integrált mezőgazdasági termelésben a legtöbb gazdaságilag fontos kártevőre vonatkozó cselekvési küszöbökre vonatkozó adatok jól ismertek és bizonyos fajok bizonyos termelési feltételek melletti ártalmasságának vizsgálatán, az integrált gazdálkodásból származó mezőgazdasági termékek hozamának és árának kiszámításán, valamint a költség gazdasági számításán alapulnak. Mivel a biotermékek várható hozama és ára változó, a növényvédő szerek ára pedig magasabb az ökológiai gazdálkodásban és az általuk okozott környezeti károk is jóval kisebbek, az ökológiai gazdálkodás döntésiküszöbei jelentősen eltérhetnek. A legtöbb esetben nem ismertek, így a döntések gyakran a gyártó tapasztalatai alapján születnek.

Az ökológiai gazdálkodásban a sikeres növényvédelem nem lehetséges a kártevőpopuláció és a terméskár rendszeres és szisztematikus monitorozása, valamint a jótékony rovarok monitorozása nélkül. Ezek végső soron lehetővé teszik az értékelést és a döntéshozatalt a növény fejlődési szakaszától, a termés általános állapotától, a természetes ellenségek populációinak jelenlététől és szintjétől, valamint a kártevő populáció szintjétől és a jelenlévő és/vagy várható károktól függően.

A sikeres rovarmonitoringhoz a rendszeres megfigyelés mellett fontos az éghajlati viszonyok figyelése is. Egyes kártevők és természetes ellenségek esetében meghatározták azt a hőmérsékletet, amelyen a rovarok fejlődése megindul és fejlődési modelleket hoztak létre az effektív levegő- vagy talajhőmérséklet összegzése alapján (attól függően, hogy a rovar hol fejlődik ki). Az effektív hőmérsékletek a napi átlaghőmérséklet és a fejlődés termikus küszöbe közötti különbséget jelentik és összegzik egy bizonyos időtartam alatt, amíg összegük el nem éri az úgynevezett termikus állandó, azaz azoknak a termikus egységeknek a száma, amelyekről kimutatták, hogy szükségesek ahhoz, hogy egy faj (vagy fejlődési szakasza) a fejlődését befejezze.

A kártevők megfigyelésének leggyakoribb módszereit a 3.40. ábra mutatja be. Különbözőek attól függően, hogy termést vizsgálunk vagy rovarokat keresünk. A termésvizsgálat során a rovarok mellett a rovarok által okozott károkat is megállapíthatók, míg a rovargyűjtésnél a közvetlen ellenőrzés mellett rovarcsalogató módszert is alkalmazhatunk.

3.40. ábra. A rendelkezésre álló kártevő-megfigyelő (monitoring) módszerek áttekintése

Egyes vizuális megfigyelési módszereket a növényekre és a kártevőkre vonatkozóan meghatározott protokollok szerint hajtanak végre. 3.2. táblázat. bemutatja az egyes módszerek végrehajtását.

3.2. táblázat. Megfigyelő (monitoring) módszerek és megvalósításuk

Megfigyelő (monitoring) módszer		Végrehajtás
A termés ellenőrzése	Rendszeres vizuális ellenőrzés	Meghatározott időközönként bizonyos számú növényt megvizsgálnak, meghatározzák a kártevők és természetes ellenségek jelenlétét és számát, valamint különböző skálák segítségével értékelik a károkat. Szükség esetén mintát vesznek és a laboratóriumban meghatározzák a talált fajokat. Az egyes ellenőrzések a következőket tartalmazzák: 1. az ellenőrzés dátuma, időpontja, időjárási viszonyok 2. a növények/ültetvények általános állapotának értékelése 3. a kártevők száma fajonként 4. kárbecslés és a kár típusa 5. a hasznos rovarok száma fajonként 6. a parazita kártevő egyedek jelenléte 7. a kultúrnövények/ültetvények fejlődési szakasza
	Célzott vizuális ellenőrzés	A növény fejlődésének bizonyos szakaszaiban az egyes kártevőkre vonatkozó protokoll szerint hajtják végre. Az ellenőrzés pontos időpontja a rovarok megfigyelésével, például feromonokkal vagy sárga ragacsos csapdákkal meghatározható. A célzott ellenőrzéseket gyakran meghatározott típusú mintavétellel végzik (pl. évelő fajok esetén meghatározott hosszúságú ágak, meghatározott számú virágbimbó vagy levél).
A rovarok gyűjtése	Nem célzott mintavétel	Rovargyűjtő háló	Alacsony növésű kultúrák (szántóföld, zöldségnövények) esetében rovargyűjtő hálót alkalmaznak a föld feletti részeken élő fajok esetében, amivel adott számú lengetést végeznek átlósan végigsétálva a táblán. A hálóból származó fogásokat fajonként meghatározzák, rögzítik az egyes kártevők és hasznos fajok egyedszámát a mintában.. A csapdákból származó egyedeket a laboratóriumban fajonként azonosítjuk (a határozást végző személy jártasságától függően) és rögzítik az egyedszámot.
		Ágrázás	Gyümölcsfákon hajtják végre. Az ágakat bottal megütik, a lehulló rovarokat rögzített rovargyűjtő hálóba (csapdába) gyűjtjük. A jegyzőkönyvek előírják a megrázandó ágak számát és az egyes ágakon végzett ütések számát. A hálóból kifogott egyedeket a laboratóriumban nagyítóval azonosítjuk fajok szerint (a meghatározó képességétől függően). Az káros és hasznos fajok egyedszámát a mintában meghatározzák és rögzítik .
		Rovarszívó	Arovarszívó típusától függően mindenféle haszonnövényen használható. Felszív minden rovart, amely azokon a növényi részeken vagy egész növényen élnek, amiken alkalmazzuk. A rovarszívóval gyűjtött rovarokat a laboratóriumban nagyítóval azonosítjuk fajok szerint ((a meghatározó képességétől függően). A mintában azonosított egyes kártevők és hasznos fajok egyedszámát fel kell jegyezni.
		Buktatócsapdák	A csapdák folyadékot tartalmazó tartályok (általában víz, amelyhez konyhasót adnak), amelyeket a földbe ásnak úgy, hogy a tartály teteje a talaj szintjén legyen. A talajfelszínen sétáló rovarok a csapdákba esnek, amelyeket rendszeresen ki kell üríteni. A csapdával fogott egyedeket a laboratóriumban nagyító segítségével azonosítják fajok szerint (a meghatározó személy jártasságától függően). Az egyes káros és hasznos fajok mintában meghatározott egyedszámát rögzíti k.
	Célzott mintavétel	Látószervi attraktánsok	Színes csalik	Olyan fajok esetében hajtják végre, amelyek repülnek és bizonyos színek vonzzák őket. A leggyakrabban használt színes ragacsos csapdák a kék, a sárga vagy a fehér. Egyes esetekben olyan, vízzel töltött edényeket használnak, amelyek fala belülről festve van, a rovarok megfulladnak benne. A ragacsos vagy színes csali színe alkalmazkodik ahhoz a fajhoz, amelynek jelenlétét észlelni akarjuk, a kék vonzza a tripszeket, a sárga a levéltetveket, különféle legyeket, lepkéket, tücsköket, a fehér a darazsakat (amelyikre rakják tojásaikat). A színes ragacsos táblák szabványos méretűek és úgy vannak elhelyezve, hogy a tábla alsó széle közvetlenül a lombkorona felett legyen – a növények növekedésével a táblát mozgatni kell. A színes táblákra több rovarfaj (és esetenként hasznos rovarok) is felkerülhetnek, ezért az ellenőrzéskor meg kell határozni a talált fajokat és az egyes kártevők számát. A nagy számban kihelyezett színes csalik egyes kártevők irtására is használhatók.
			Fénycsapdák	Olyan fajok számára készült, amelyek repülnek és a fény vonzza őket. A leggyakrabban olyan lámpát használnak, amelyek napenergiával működnek. A fénycsapdák több rovarfajt (bizonyos esetekben hasznos fajokat is) megfognak, ezért a kifogott rovarok vizsgálatakor meg kell határozni a talált fajokat és azok számát.
		Szaglószervi attraktánsok	Táplálkozási attraktánsok	Olyan fajok esetébenalkalmazzák, amelyet egy bizonyos típusú táplálék vonz. Táplálkozási-csalogatóként növényeke, növényrészeket, élelmiszereket (méz, cukor), állati eredetű termékeket (pl. hal) vagy speciális szintetizált termékeket (pl. hidrolizált fehérje, buminál) használnak. Az attraktánsokat különböző típusú csapdákba helyezik. Az attraktánsok általában fajspecifikusak, így könnyen aznosíthatók a fogott egyedek, amelyek egyedszámát az ellenőrzés meghatározzuk. Ha az attraktánsokat nagy mennyiségben helyezzük el, akkor bizonyos kártevők (pl. olajbogyó-fúrólegyek, fürkészdarazsak, lódarázsak, hangyák stb.) irtására is használhatók.
			Feromonok	A feromonokat maguk a rovarok termelik. A feromonoknak többféle típusa létezik, de a kártevők megfigyelésére aggregációs feromonokat használunk - ezeket a társas rovarok (hangyák, méhek) és néhány más rovar (pálmafúró ormányosbogár, lisztes répabarkó) választják ki, a nőstények által kiválasztott ivarferomonok pedig vonzzák az azonos faj hímjeit. Általában a nemi feromonokat a nőstények választják ki, hogy vonzzák az azonos fajhoz tartozó hímeket. A feromonokat szintetikusan állítják elő és monitorozási célokra olyan kapszulákba zárják, amelyeket különböző formájú csapdákba helyeznek el. A csapdák kialakítása a kártevő fajok viselkedéséhez igazodik. A feromonok által csapdába esett rovarokat a csapdák nagy specifitása miatt nem kell külön azonosítani. A feromonok meghatározzák egy-egy kártevőfaj megjelenésének időbeliségét, egyes kártevők (pl. almamoly, szőlőmoly stb.) esetében pedig meghatározható a populáció mérete és a védekezési intézkedések. A nagy mennyiségben kihelyezett feromonkapszulákkal és/vagy feromoncsalikkal ellátott csapdák egyes kártevők irtására is használható légtértelítéses (konfúziós) vagy tömeges csapdázási módszerek (lásd 3.4.2. fejezet).