3.1 Intézkedések a kártevők fertőzésének megelőzésére

Intézkedések a kártevők fertőzésének megelőzésére


Tanulási eredmények


  • Ismerteti azokat az agrotechnikai gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a kártevők elszaporodásának megelőzéséhez.
  • Megvalósítja a megfelelő agrotechnikai gyakorlatot, amely hozzájárul a kártevők elszaporodásának megelőzéséhez.

A 2. fejezetben részletesen ismertetjük a kártevőfertőzések megelőzését célzó intézkedéseket, mint például a jó növekedési feltételek biztosítása a növények számára, hogy javítsák alkalmazkodóképességüket és a kártevőkkel szembeni ellenállóképességüket, valamint az ökoszisztéma önszabályozásának természetes mechanizmusait a természetes ellenségek támogatását célzó intézkedéseket.

Az ökológiai gazdálkodásban aktív növényvédelmet kell végezni. Ez azt jelenti, hogy az ökológiai gazdálkodást úgy szervezik meg, hogy az egyes növények termesztése során a biológiai kártevőirtás fenntartási folyamata megtörténjen. A konzerváló biológiai védekezés nem egy meghatározott, egyetlen kártevőfajra összpontosít. A termelés holisztikus megközelítését képviseli és különféle eljárások végrehajtását foglalja magában, amelyek célja a kártevő fajok természetes ellenségeinek megőrzése, ami pozitív hatással van a biológiai sokféleségre.

A helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó intézkedések betartása általában pozitív hatással van a természetes ellenségekre. A helyes mezőgazdasági gyakorlat intézkedései közül a vetésforgó betartása a legfontosabb. Emellett hangsúlyt fektetnek a minimális talajtakarásra, amely jó feltételeket biztosít a természetes ellenségek fejlődéséhez. A táji adottságok ápolása a természetes ellenségekre is pozitív hatással van, vagyis a sövények fenntartása, amelyek fontos menedéket jelentenek a természetes ellenségek számára. Az állandó legelők védelme a természetes ellenségek populációjának fenntartása szempontjából is fontos. Másrészt a növényi maradványok megfelelő kezelése csökkentheti a kártevők előfordulását is. Ezen intézkedések mellett számos olyan gyakorlat létezik, amely tovább biztosítja és erősíti az önszabályozás természetes mechanizmusait.

Az egyik fontos intézkedés a ragadozómadarak vonzása a növényekhez, mivel a rovarevő madarak jelentősen csökkenthetik a kártevők számát. Ebből a célból T-alakú karókat lehet elhelyezni a növények mellé, fákat lehet ültetni a szántóföldek mentén vagy madárházakat lehet elhelyezni az ültetvényeken.

Egy másik fontos intézkedés a lineáris vagy területi struktúrák fenntartása vagy az ökológiai infrastruktúra fenntartásának nevezett intézkedések. A kultúrnövények melletti műveletlen és be nem vetett szegélyek elősegítik a természetes növény- és állatvilág fejlődését, fenntartják az egyensúlyt és növelik a természetes ellenségek számát. Bizonyított, hogy a hangyák és futóbogarak aktivitási zónája 50 m-re van a lakóhelytől. A menyét és teknős 150 méteres, a sünök pedig 250 méteres körzetben aktívak. Franciaországból származó eredmények szerint a sövénnyel körülvett gyümölcsösökben 2-3-szor több állatfaj található, ami pozitívan hat az önszabályozó mechanizmusokra.