2.4 Kártevők megfigyelése és előrejelzése
A rovarkártevők megfigyelése
A rovarkártevők elleni védekezéshez először a kárhelyzet megállapítása és egy optimális védekezési terv elkészítése szükséges a környezeti feltételek és jellemzők figyelembevételével. A rovarkártevő-ellenőrzés a megfelelő integrált növényvédelem (IPM) első alapvető lépése. A rovarok monitorozása különféle monitorozási eszközökkel történhet, mint például: feromoncsapdák, fénycsapdák, színes ragadós csapdák, szívócsapdák stb. A kártevők megfigyelési módszerei általában nagyon időigényesek és jelentős befektetést igényelnek a fajok azonosításába a szántóföldi kézi csapdázás után.
A csapdafogási adatok több célt is szolgálnak: 1. ökológiai vizsgálatok 2. rovarvándorlás nyomon követése 3. az agroökoszisztémákba újonnan érkezők detektálása 4. terepi felmérések és mintavételek kezdeményezése 5. növényvédő szerek kijuttatásának időzítése 6. fenológiai modellek meghatározása 7. generációméret előrejelzése 8. kártevőirtás.
A kártevők előrejelzése az IPM stratégiájának fontos része. A biofizikai módszereken alapuló korai figyelmeztetések és előrejelzések átfutási időt biztosítanak a közelgő kártevőfertőzés kezelésére, így minimalizálhatják a termésveszteséget, optimalizálhatják a kártevők elleni védekezést és csökkenthetik a termesztés költségeit.
Szükség van továbbá a másodlagos kártételek (terjedés) megelőzésére folyamatos monitorozással, az elsődleges védekezést a tervezett növényvédelmi módszereknek megfelelő lelkiismeretes védekezéssel kiegészítve. Mivel a monitorozás a vegetációs időszak teljes időtartama alatt történik, ezért rövid időn belül nagy területre kell összpontosítani, figyelembe véve azt az időpontot, amikor a kár intenzíven jelentkezett, és azt az időt, amikor a védekezés elvégezhető.
Rovarkártevők megfigyelése csapdákkal
A csapdafogások figyelmeztethetnek a kártevők jelenlétére, a forró pontokra, a rovarok vándorlására és aktivitására és relatív mércét adhatnak a rovarsűrűség megállapítsához. A meghatározott mintavételi időpontokban csapdába esett kifejlett kártevők számának összehasonlítása jelezheti, hogy a növényekben a kártevők sűrűsége változik-e, vagy hosszú távon viszonylag állandó marad. A csapdafogások értékelése segíthet meghatározni a kezelési igényeket, az alkalmazások időzítését és a korábbi védekezési intézkedések hatékonyságát.
A kártevő-monitoring során alkalmazott különféle módszerek és eszközök közül a legnépszerűbbek és legszélesebb körben használtak a szexferomon-csapdák az egyes repülő fajok szelektív megfigyelésére, a fénycsapdák a repülő fajok fényhez való vonzódása, a színes ragadós csapdák a színhez vonzódó fajok esetében. Míg a kifejlett hímek általában szexferomon-csapdákba kerülnek, addig mindkét nem imágóit vonzzák a fénycsapdák és a színes ragacsos csapdák. A fénycsapdák és a színes ragadós csapdák segítségével kimutatható a fajok jelenléte, valamint tanulmányozható a populáció eloszlása és mozgása (az ökoszisztémában való vándorlás) egy adott területen. A ragadós csapdák elfogulatlan rögzítési rendszernek tekinthetők. Nem igényelnek áramforrást és olcsók, de a csapdába esett rovarok azonosítása és esetleges összegyűjtése nehézkes és időigényes lehet, kezelésük pedig viszonylag körülményes.
a) Szexferomon-csapdák
A feromonok a fajspecifikus kommunikációhoz használt hírvivő anyagok. Általában ezeket a feromonokat a nőstények termelik, hogy vonzzák a hímeket. Kereskedelmileg úgy állítják elő, hogy a megfelelő komponenseket szintetizálják és adagolókba helyezik, amelyek gyártástól függően különféle kialakítású csapdákba helyezhetők.
A szexferomoncsapdák hasznosak olyan kártevők megfigyelésére, amelyek elkerülik a gazdasági károk korai felismerését. A feromoncsapdák segítségével (2.3. ábra) lehetőség nyílik a kifejlett kártevők előfordulásának és abundanciájának nyomon követésére, valamint a következő évi terméskár előrejelzésére. A kulcsfontosságú élőhely-paraméterek azonosítása után lehetőség nyílik a fertőzöttség éves szintű előrejelzésére, ezáltal tájékoztatva a gazdálkodókat az adott és a következő évi terméshez szükséges megfelelő védekezési stratégiákról. Például a lárvák megjelenése előre jelezhető egy adott növény ismételt vetését megelőző évben az imágók és a tojások száma alapján.
A helyes mezőgazdasági gyakorlat szerint a növényvédelemnek olyan populációszintű előrejelzéseken kell alapulnia, amelyek megfelelnek az integrált növényvédelem (IPM) elveinek. A kártevőpopulációk növekedését pozitívan vagy negatívan befolyásoló, illetve korlátozó tényezők meghatározása elősegíti az egyedek terjedésének lassítását és ezáltal a növényi károk mérséklését célzó IPM stratégiák kidolgozását nemzeti és esetleg nemzetközi szinten is.
b) Színes ragadós csapdák
A színes csapda a leghatékonyabb módszer a növény rovarkártevőinek megfigyelésére és gyakran elég korán jelezheti a rovar jelenlétét ahhoz, hogy védekezési intézkedéseket lehessen tenni. A ragadós csapdákat az egyik hatékony IPM-stratégiaként használják különféle rovarfajok megfigyelésére. Egyszerű módszert nyújtanak a kártevő populációsűrűség becslésére, alacsony költségű és alacsony képzettségű munkaerőt igényelnek és segítséget nyújtanak a környezetbarát védekezési stratégia kialakításában. A ragadós csapdákkal végzett becslések eredményeként általában csökken a peszticidhasználat, ami alacsonyabb ráfordítási költségekhez, a dolgozók peszticideknek való kitettségének csökkenéséhez, végső soron pedig alacsonyabb peszticidekkel kapcsolatos fitotoxicitáshoz és költségekhez vezet. Ez közvetlenül befolyásolja a peszticidek mennyiségét, illetve a hozamok minőségét. A ragadós csapdák gazdaságilag megfizethetőek, mivel olcsóbbak és kevesebb műszaki munkát igényelnek.
A ragadós csapda használatám alapuló kártevőirtás ragasztó alapú csapdát használ a kártevők megfigyelésére, befogására és rögzítésére. Az ilyen típusú csapdák általában ragacsos ragasztóréteggel ellátott kartonpapírból vagy megújuló ragacsos réteggel ellátott műanyag csapdákból készülnek. A karton sátor alakúra is összehajtható vagy laposra fektethető. A sátorhuzat megvédi a ragasztófelületet a portól és egyéb anyagoktól. Egyes ragadócsapdák bizonyos illatokat is tartalmaznak bizonyos kártevők vonzására.
A ragadós csapdák meghatározott színspektrumú rovarkártevőket vonzanak magukhoz (2.4. ábra). Nem igényelnek csalit vagy attraktánsokat, de illóolajokkal, például citromfű-, citrom- vagy fahéjolajjal fokozhatók. A legtöbb állat fajspecifikus színpreferenciát mutat, az egyed a látható fény spektrumának egy meghatározott tartományára reagál. A rovarok színpreferenciája meglehetősen szembetűnő jelenség, amely az alap- és az alkalmazott tudományokban felkeltette a figyelmet.
Az élénksárga (körülbelül 550-600 nm hullámhossz) nagyon vonzó sok rovar számára. Sárga ragadós csapdákkal megfigyelhetők a kifejlett liszteskék, tripszek, levélfúrók, levélbányászok, levélbolhák, szárnyas levéltetvek és parazitoidok. Példaként a sárga ragadós csapdák alkalmazása palántanevelésben: 1-2 csapda/50-100 m2 jelentős számú liszteskét képes elkapni. A kék ragadós csapdák leginkább a nyugati virágtripsz és néhány más tripszfaj számára vonzóak.
A csapdák a rovarsűrűség relatív mértékét mutatják. A mintavételi időpontok között csapdába esett imágók számának összehasonlítása megmutathatja, hogy a kártevő-sűrűség változik-e vagy viszonylag állandó marad-e hosszú távon.
c) Fénycsapdák
A fény használata az éjszakai repülő rovarok mintavételére régóta bevált technika. A fénycsapdákat leggyakrabban molyfauna (pl. európai kukoricabogár - Ostrinia nubilalis) mintázására használják, de más rovarokat is gyűjtenek, beleértve a kifejlett vízi rovarokat (pl. tiszavirág, dobsonlegyek és tegzesek).
A tervezett felhasználástól függően számos módszer és változat létezik, amelyek folyamatosan változó technológiát alkalmaznak. A fénycsapdák a legjobbak a populáció felmérésére vagy az éjszakai repülő rovarok földrajzi elterjedésének meghatározására. Ennek az az oka, hogy sok éjszaka kifogott faj más mintavételi módszerekkel gyakorlatilag nem mutatható ki. Az őshonos rovarok fénycsapdái potenciálisan sokféle rovar jelenlétét tárják fel. Információkat nyújt a fajok sokféleségéről minden évszakban, tájon, ökológiai területen, magasságon és éjszakai időszakokban. A fény nem vonzza a rovarokat – összezavarja és eltereli őket a választott repülési útvonalukról. Egyes rovarok többször is repülnek a fény körül, mások egyszerűen a fénytől adott távolságra telepednek le és különböző időpontok után elrepülnek. A rovarok nagyon jól látják a zöld, kék és közeli ultraibolya (UV) fényt, de a sárga és narancssárga fényt rosszul látják, a vörös vagy infravörös fényt pedig egyáltalán nem. A különböző típusú fényforrások különböző hullámhosszúságú (színes) fényt állítanak elő, ezért eltérően hatékonyak a rovarok megfogására. A fénycsapdák a leghatékonyabbak az éjszakai repülő rovarok közvetlen közelében - a fényforrástól legfeljebb 500 m-re - történő mintavételre. A lámpa nagyobb távolságokon is hatékony lehet – akár 1 km-ig vagy még tovább is – ha kissé felemelve van elhelyezve. A hatásosság függ a szél irányától, mivel a rovarok a szélbe repülnek és a szél sebességétől, mivel sok rovar megtelepszik erős szélben. A repülési aktivitás a hőmérséklettől és a páratartalomtól is függ és az eső leállíthatja vagy csökkentheti azt. Ezért körültekintően kell eljárni, amikor a fénycsapdákat összehasonlító célokra, például megfigyelésre használjuk. Ez megköveteli, hogy a lehető legtöbb változóra vonatkozóan azonos körülmények között történjen a csapdázás. Ezt nevezik szabványosításnak.
Sokféle fénycsapda létezik; 240 V AC, 12 V DC, UV vagy fehér fényű (teljes spektrumú) lámpákkal táplálhatók, élőben gyűjthetik a rovarokat vagy ölőcsapdaként működhetnek.
A fénycsapdából származó gyűjtemények fontos információkkal szolgálnak az éjszakai rovarok sokféleségéről, a különböző hullámhosszú fényekhez való affinitásaikról, valamint információt szolgáltatnak a populációk működésének megértéséhez és előrejelzéséhez. Az ilyen információkat, ha megfelelően dokumentálják, a terepkutatók többféleképpen is felhasználhatják, például fénycsapdák kiválasztásával bizonyos rovarrendek vonzására.
A fénycsapda passzív mintavételezése, az élő példányok megtartása és az alacsony költsége a módszer elterjedését eredményezte a szárazföldi rovardiverzitás meghatározásában. Például a fénycsapdákat az 1940-es évek óta folyamatosan és széles körben alkalmazzák a szúnyogok szabványosított megfigyelésére, valamint a lepkék és más kártevőnek tekintett fajok megfigyelésére.