A gyomszabályozásban engedélyezett készítmények az ökológiai gazdálkodásban

Tanulási eredmények:

• Ismerti az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédő szerek típusait.
• Kiválasztja a megfelelő növényvédő szereket a gyomszabályozáshoz.
• Ismeri a növényvédő szerek jogi hátterét az ökológiai gazdálkodásban.

Nem szintetikus, természetes eredetű vegyületek

Egyes természetes eredetű összetevők gyomirtó szerként használhatók. Jelenleg azonban az ökológiai gyomszabályozásban a természetes hatóanyagú gyomirtó szerek kisebb szerepet kapnak. Ide tartozik az ecetsav (tömény ecet), a pelargonsav, a kukoricaliszt (sikér) és az illóolajok bizonyos fajtái.

A kukoricalisztet (sikér) preemergens gyomirtóként alkalmazzák a muhar (Digitaria sp.) és más gyomnövények ellen a gyomok gyökérképződésének gátlásával. A kijuttatás időzítése kulcsfontosságú, mert ha a gyomok már kikeltek és gyökeret eresztettek, a kukoricaliszt műtrágyaként szolgál. 10 tömegszázalék nitrogén tartalma van, így tápanyagpótló tulajdonsággal is rendelkezik ezért nitrogénforrásként használható. A kukoricalisztnek közvetlenül a kijuttatás után vízre van szüksége, de ezután száraz időszakra, hogy a gyökértermelésre gyakorolt gátló hatás beinduljon. Az első kijuttatás csak a gyommagvak körülbelül 60%-át fogja elnyomni és egyetlen kijuttatás 4-6 hétig hatásos. Nehéz talaj, hosszan tartó esős időjárás és forróság esetén havonta vagy nyár végén egy második kijuttatásra is szükség lehet. Többszöri alkalmazás után a kukoricaliszt néha eléri a 80%-os hatékonyságot. Az alkalmazási arányok formánként változnak: por, pelletizált vagy granulált. A szokásos kijuttatási mennyiség 10 kg kukoricaliszt/100 m2 területre. Ez az arány körülbelül 1kg nitrogént is biztosít 10 négyzetméterenként. A kukoricaliszt hatása kumulatív, ami azt jelenti, hogy az eredmények idővel, az ismételt alkalmazással javulnak.

A legkiemelkedőbb gyomirtó illóolaj a szegfűszeg (Syzygium aromaticum), ez az önálló olaj, amelyet természetes gyomirtó sprayként alkalmazunk. A Nepáli kúszó fajdbogyó (Gaultheria fragrantissima), a fahéj (Cinnamomum verum) és borsikafű (Satureja hortensis) fokozhatja a szegfűszeg gyomirtó hatását.

Kifejlesztettek néhány szelektív, gombakórokozókon alapuló szerves hatóanyagú gyomirtó szert is, amelyek fitotoxinokat, kórokozókat és egyéb biológiai gyomirtásra használt mikrobákat tartalmaznak. A szerves hatóanyagot tartalmazó herbicidek lehetnek mikrobákból (pl.: gombákból, baktériumokból vagy protozoonokból) származó vegyületek és másodlagos metabolitok; vagy más növényfajokból származó fitotoxikus növényi maradványok, kivonatok vagy egyedi vegyületek. Világviszonylatban mindössze tizenhárom, mikroorganizmusokból vagy természetes molekulákból származó szerves hatóanyagú gyomirtó szert fejlesztettek ki. A tizenhárom engedélyezett bioherbicid közül kilenc gomba mikroorganizmuson, három bakteriális mikroorganizmuson alapul, egy pedig természetes növényi kivonatot tartalmaz (5.2. táblázat).

* Az EU-ban engedélyezett

A szerves hatóanyagú gyomirtó szerek mind az egyes gyomirtási technikák hatékonyságát, mind az integrált gyomirtó rendszerek általános hatékonyságát növelhetik.

Számos biológiailag aktív vegyületről ismert, hogy hajtásos növények termelik. Ezek a vegyületek a másodlagos metabolitok. Bioszintézisük a primer vegyületek metabolizmusából származtatható, azaz bioszintézisükben csak másodlagosak, jelentőségükben azonban nem. A másodlagos metabolitok olyan végtermékek, amelyeket különböző anyagokból állítanak elő különböző metabolikus útvonalak során. Bár vonzó és taszító hatású vegyületek is találhatóak közöttük, azonban többségük elsősorban toxikus jellegük miatt van hatással az élő szervezetekre. Ezek a másodlagos vegyületek biokémiailag változatosak lehetnek.

- tiofének- A tiofének kéntartalmú vegyületek. Jellegzetes tiofén az α-tertienil és a butén-bitienil. Mindkét hatóanyag megtalálható egy közkedvelt kerti dísznövényünkben, a bársonyvirágban. A tiofének nagy valószínűséggel toxinként funkcionálnak a növény-állat, illetve a növény-növény kapcsolatban. A tioféneket tartalmazó növényfajok között több erősen mérgező. Ilyen a petrezselyemre emlékeztető levelű ádáz és a vízzel borított helyeken megjelenő mételykóró. Mindkét növényfaj számos tudatlanságból eredő mérgezés előidézője volt már. A tiofének széleskörű biológiai aktivitást mutatnak. Elsősorban fototoxinként működnek. Emellett gombaölő, gyomirtó és fonálféreg ellenes hatásuk is jelentős.

‒ kumarinok ‒ A kumarinok fahéjsavakból felépülő vegyületek. Legegyszerűbb szerkezetű képviselőjük maga a kumarin, de ismertek más kumarinok (pirano- és furanokumarinok) is. A növényekben a kumarinok főként cukorszerű vegyületekben glikozidokként fordulnak elő. Élettanilag rendkívül fontos vegyületek. Egyes kumarinfélék (maga a kumarin is) a csírázást és a sejtmegnyúlást gátolják. Százszor hatékonyabb növekedésgátlók, mint például a gyakorlatban is alkalmazott fenolsavak. Az ismert, és a dohányfélék illatosítására vagy italok ízesítésére is alkalmazott kumarin-növények, mint pl. a somkóró, a szagos müge és a szentperje, rendszerint nem kumarint, hanem glikozid-formában o-kumársavat tartalmaznak.

‒ mono- és szeszkiviterpének ‒ A monoterpének mint illóolaj-komponensek fordulnak elő a növényvilágban. Az ajakosok, a rutafélék és az ernyősök családjában találhatók a legnagyobb mennyiségben. Az illóolajok szintézise gyakran sajátos sejtekben, vagy mirigyszőrökben megy végbe. Az illóolajok funkciója esetenként különbözik. Csírázás- és növénynövekedés gátló hatásuk van. Emiatt a növényfajok közötti versengésben is fontosak. Ez alkalmassá teszi őket gyomirtásra. Laboratóriumi körülmények között megfigyelték az illóolajok gátló hatását a baktériumok és gombák növekedésére.

‒ triterpének ‒Glikozidjaikat szaponinoknak nevezik. A szaponinok komplex formában gyakoriak a növényekben. A takarmánynövényként ismert lucerna például 11 szaponint tartalmaz a medikágósav mellett. Főleg az érintett növényfaj leveleiben és termésében halmozódnak fel.

növény	a nemzetség vagy a faj tipikus képe	az alkalmazott növényi rész	hatóanyag	hatás: H	hatás: I	hatás: F	hatás: SD
Tagetes sp.	Slika 5.2 (E. Takács)	virágzó hajtás	α-tertiaril, buten bitienil	+		+
Ranunculus sp.	Slika 5.3 (M. Ábele)	leveles hajtás	ranunkulin	+			+
Achillea sp.	Slika 5.4 (M. Ábele)	virágzat, levél	ahillin, anaciklin, prokamazulen	+			+
Tanacetum vulgare	Slika 5.5 (M. Ábele)	virágzó hajtás	borneol, cineol, isothujon	+	+		+
Prunella sp.	Slika 5.6 (M. Ábele)	leveles hajtás	ursolna kiselina	+
Centaurea sp.	Slika 5.7 (M. Ábele)	virágzó hajtás	centaurepenzin	+
Calendula officinalis	Slika 5.8 (shutterstock)	virágzat	izoramnetin	+	+
Aristolochia sp.	Slika 5.9 (M. Ábele)	termés, gyöktörzs	aristolohična kiselina	+			+
Mentha sp.	Slika 5.10 (M. Ábele)	leveles hajtás	limonene, menthol, menton, mentofuran, pulegon	+		+	+
Artemisia sp.	Slika 5.11 (shutterstock)	leveles hajtás	absinthin, bisabolene, artemisinin, tujon, cineol, tauremizine	+	+		+
Stachys annua	Slika 5.12 (M. Ábele)	virágzó hajtás	stahidrin	+
Salvia sp.	Slika 5.13 (M. Ábele)	levelek	cineol, cimol	+	+		+

Rövid hatástartamuk miatt a növényi kivonatokat rövid tenyészidejű kultúrákban érdemes használni. Mivel a kívánt gyomirtó hatás eléréséhez viszonylag nagy mennyiségű kivonatra van szükség, célszerű a növényi kivonatokat kis területen alkalmazni. Véleményünk szerint a növényi kivonatok kellő körültekintéssel jól integrálhatók az ökológiai gazdálkodás eszközrendszerébe.