Közvetlen védekezési intézkedések

Tanulási eredmények:

• Ismerteti a közvetlen védekezési intézkedések fő célját.
• Osztályozza a közvetlen védekezési intézkedéseket.
• Leírja, hogy az egyes közvetlen védekezési intézkedések mely módszereket foglalják magukban.

A kártevő- és betegségkezelés egy sor tevékenységből áll, amelyek támogatják egymást. A legtöbb kezelési gyakorlat hosszú távú tevékenység, amelynek célja, hogy megakadályozza a kártevők és betegségek hatását a terményre. A kezelés a meglévő kártevőpopulációk és betegségek alacsony szinten tartására összpontosít. A védekezés másrészt egy rövidtávú tevékenység és a kártevők és betegségek elpusztítására összpontosít. Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott általános megközelítés, amely szerint a probléma okait kell kezelni, nem pedig a tüneteket, a kártevőkre és betegségekre is érvényes. Ezért a kezelés sokkal fontosabb, mint a védekezés. A közvetlen kártevőirtási intézkedésekkel a táblákon vagy a kártevőpopuláció fenntartásának helyén jelen lévő és a fertőzés forrását képező kártevők populációját szabályozzák. A mechanikai és fizikai védekezési intézkedések mellett a közvetlen intézkedések közé tartozik a szervetlen növényvédő szerek, illetve a szintetikus vagy biológiai eredetű termékek használata. Ha biológiai eredetű szereket alkalmaznak, azt biológiai kártevőirtásnak nevezzük.

Mechanikai védekezés

A mechanikai védekezési intézkedések között számos olyan eljárás szerepel, amellyel összegyűjtjük és elpusztítjuk a kártevőket vagy különféle mechanikai akadályok segítségével megakadályozzuk, hogy a termésbe kerüljenek. Egyes mechanikus védekezésre akkor kerül sor, amikor a kártevők megtámadják a gazdanövényt és a hozamok megőrzése a cél, másokat pedig akkor hajtanak végre, amikor a növényzet nyugalmi állapotban van vagy amikor a kártevő nem okoz közvetlen kárt a növényekben és a kártevőpopulációk jövőbeni csökkentése a cél.

A kártevők terjedését mechanikus intézkedésekkel akadályozzák meg, melyet az alábbi módokon érnek el: a növényi maradványok mélyszántása, talajművelés, tarlózúzás, kapálás, kézi szedés, a kártevők vagy kórokozók áttelelő formáit tartalmazó hajtások metszése, kis területeken gyűjtögetés vagy a korhadt gyümölcs felszántása, a fertőzött levelek, elpusztult növények vagy lehetséges gazdák eltávolítása, a kártevők összegyűjtésére szolgáló csatornák ásása, ragadós csapdák elhelyezése a törzsekre, magvak és gyomok megtisztítása, csapdák elhelyezése pocok és hálók elhelyezése a madarak és rovarok elleni védelem érdekében, a növények víztömlővel történő permetezése.

• A növényi törmelék megsemmisítése

Azokat a növényi törmelékeket vagy maradványokat, amelyekben egyes kártevők áttelelhetnek, apróra vágással és mélyszántással (20-30 cm) kell megsemmisíteni. Egy másik megoldás az égetés. Ez a módszer azonban nem javasolt, mivel a növényi maradványok elégetése kizárja a humuszjavítás lehetőségét és potenciálisan jelentős tápanyagvesztéshez vezethet. Hasonlóképpen hatással lehet a talaj felszínén vagy a talajban élő más szervezetekre is. Üvegházi termelésben a növényi maradványok megsemmisítése szükséges és történhet égetéssel.

• Kézi vagy gépi begyűjtés és közvetlen megsemmisítés

A rovarok és tojáscsomók kézi megsemmisítése vagy eltávolítása gyors és hatékony védekezést biztosít. Ez a módszer különösen hatékony a lombozatot fogyasztó rovarok esetében. A kézi szedés általában hasznos a hernyók, levélsodrók, dohányszender, káposztalepke, mustárlevél-darázs, Epilachna bogár, cserebogár stb. kezelésére. A munkaerőt leszámítva a kézi szedés a legolcsóbb az összes organikus vagy természetes védekezési gyakorlat közül. A kézi szedésnek azonban vannak hátrányai is, mivel jóval azelőtt kell végrehajtani, hogy a rovarkár észrevehető lenne és a rovar fejlődésének kulcsstádiumában. A gazdálkodóknak aktívan figyelniük kell terményeiket és figyelniük kell a károk első jeleit, mielőtt a rovarpopuláció mérete túl nagyra nőne. A kártevők gépi begyűjtése nagyban megkönnyíti ezt a módszert, de drágább.

• Mechanikus csapdázás

A rovarkártevők begyűjtésére többféle mechanikai eszközt használnak. A gazdafák törzsére felvitt ragacsos hullámkarton szalag csapdaként működik sok rovarlárvának, amint a fán mászkálva keresik a bebábozódási és áttelelési helyet. A sávozás egy hasznos eszköz, amely segíthet felmérni a kártevők jelenlétét bizonyos fákban, valamint a védekezésben. A rovarok számára hozzáférhető helyeken vízzel vagy víz és ecet keverékével töltött edények vagy csapdák használhatók. Különféle csapdák használhatók csótányok, darazsak, rágcsálók ellen. Csali hozzáadása segíthet a kártevők vonzásában.

• Mechanikus akadályok

A mechanikus korlátok közé tartoznak a különféle típusú akadályok, mint például a csigák mechanikus akadályai, a vadkerítések, a csatornák a rovarok számára, amelyek sétálva jönnek a mezőre, az üvegházak vagy raktárak ablakaira és bejárati nyílásaira elhelyezett hálók, illetve a hálók vagy más anyagok, amelyeket a növényeket takarására használják. A szükséges megelőző intézkedésekkel a gyomsűrűség csökkenthető, de ez aligha lesz elegendő a termesztés kezdeti kritikus időszakaiban. Ezért a mechanikai módszerek továbbra is a gyomirtás fontos részét képezik.

• Kézi és lángos gyomirtás

A kézi gyomlálás talán a legfontosabb. Mivel nagyon munkaigényes, a szántóföldi gyomsűrűség lehető legnagyobb mértékű csökkentése a későbbiekben kevesebb munkát fog hozni, ezért törekedni kell rá. Különféle eszközök állnak rendelkezésre a gyomok ásására, vágására és gyökeres kiirtására; kézi, állat- és traktorvontatású szerszámok. A megfelelő szerszám használata jelentősen növelheti a munka hatékonyságát. A gyomlálást azelőtt kell elvégezni, hogy a gyom virágozna és magokat hozna.

A lánggal való gyomirtás egy másik lehetőség: A növényeket rövid ideig 100°C-ra vagy magasabbra melegítik. Ez provokálja a fehérjék koagulációját a levelekben és a sejtfalak szétrepedését. Következésképpen a gyom kiszárad és elpusztul. Hatékony módszer ugyan, de meglehetősen költséges, mivel nagy mennyiségű tüzelőgázt fogyaszt és gépeket igényel. Gyökérgyomok ellen nem hatásos.

Fizikai védekezés

A fizikai növényvédelmi intézkedések közé tartozik az alacsony és magas hőmérséklet, besugárzás, nagyfrekvenciás hangok, fény, szén-dioxid, ózon stb. alkalmazása, valamint olyan vizuális és szaglócsalik, amelyek bizonyos ingerekre a kártevők reakcióját váltják ki. Ezeket az intézkedéseket inkább a rovarok elleni védekezésben alkalmazzák, mint a betegségek elleni védekezésben. A leggyakrabban használtak a következők:

• Magas hőmérséklet a talaj termikus fertőtlenítéséhez. A káros mikroorganizmusok, kártevők és gyommagvak megsemmisítését úgy érik el, hogy a talajt 95°C-ra melegítik 30 cm mélységig 5 percig;
• Szolarizálás vagy napenergia felhasználás, nagyon hatékony talajfertőtlenítő intézkedés, amelyet nyáron 1-2 hónapig vékony, átlátszó polietilén fóliával való letakarással végeznek;
• A különböző színű ragasztótáblák (ragacsos csapdák) vonzzák a ragasztófelületre tapadt kártevőket. Így csökkenthető a támadás és meghatározható a kártevő populációk száma, valamint a védekezés kezdete. A védett területen leggyakrabban a levéltetveket vonzó sárga színű és a molylepkéket csalogató, kék ragadós csapdákat alkalmazzák. A gyümölcstermesztésben sárga csapdákat használnak a cseresznye- és olívalegyek ellen, míg fehér csapdákat a darazsak és a kéregbogarak vonzására;
• Fénycsapdákkal megállapítható a rovarok jelenléte és ezáltal csökkenthető a rovarpopuláció a mezőgazdasági területeken és a raktárakban. Molylepkék, például sereghernyók, bagolylepkék és más éjszakai repülő rovarok elfogására használják. A fénycsapdáknak azonban megvan az a hátránya, hogy a rovarfajok széles körét vonzzák. A vonzott rovarok többsége nem kártevő. Ezenkívül sok olyan rovar, amely a fénycsapdák környékére vonzódik (néha jelentős távolságból), valójában nem repül be a csapdába. Ehelyett a közelben maradnak és valójában megnövelik a rovarok teljes számát a közvetlen közelben;
• A silókban tárolt mezőgazdasági termékek páratartalmának és hőmérsékletének csökkentése;
• Ellenőrzött légkör a hűtőszekrényekben gyümölcs tárolására. A CO2 mérgező a rovarokra, de hatása csekély. A zsizsikek tojásai és imágói elpusztulnak, ha 100%-os CO2-nak vannak kitéve 32°C-on és 70%-os relatív páratartalom mellett. A nagy nyomású CO2 hatásosnak bizonyult a tárolt gabona kártevői ellen. A CO2- és a nitrogénkezelés hatékonynak bizonyult a gabonabogarak esetében. Az atmoszférikus nitrogén hatékonyan szabályozza a gyümölcslégy minden szakaszát;
• A besugárzást (mikrohullámok és gamma-sugárzás) hatékonyan alkalmazzák a tárolt gabona kártevői ellen. Az infravörös sugárzást kettősen lehet alkalmazni a rovarok vagy a rovarokkal fertőzött, tárolt gabona ellen. Az ionizáló sugárzás (röntgensugarak) kisebb dózisoknál sterilizál, magasabb dózisoknál halálos.
• Hang - az alacsony frekvenciájú hanghullámok káros hatással vannak a rovarok fejlődésére. Szabályozásukra felhasználható a hím által keltett hang és egy faj nőstényének a hangra adott válasza.

Biotechnikai védekezés

A feromon kártevők elleni védekezést gyakran a biotechnikai védekezési módszerek közé sorolják, valamint a biotechnikai rovarirtó szerek alkalmazását és néhány egyéb módszert. A feromonok hírvivő anyagok, amelyeket a rovarok és más állatok használnak az egymással való kommunikációra. A rovarok küldik ezeket a biokémiai jeleket, hogy segítsenek magukhoz vonzani a társakat, figyelmeztessenek másokat a ragadozókra vagy táplálékot találjanak. Speciális feromonok használatával a csapdák a mezőgazdasági területeken a célkártevők megfigyelésére vagy a karanténba zárt kártevők korai felismerésére használhatók. A rovarok folyamatos monitorozásával lehetővé válhat a fertőzés fellépése előtti észlelése és a védekezés szükségességének meghatározása. A kártevő rovarok feromoncsapdákkal történő korai felismerése csökkentheti a mezőgazdaságban és más növényekben okozott károkat is, mivel egyes kártevők elleni tömeges védekezésre használhatók.

Biológiai védekezés

A biológiai védekezés természetes ellenségek és természetes késztmények felhasználása a kártevők és betegségek populációinak kezelésére. Ezek olyan intézkedések, amelyek hozzájárulnak a természetes ellenségek megőrzéséhez és magukban foglalják a természetes ellenségek célzott felszaporítását a mezőgazdasági területeken. A biológiai védekezésnek három típusa van: klasszikus (inokulumok használata), augmentatív (szezonális) és konzerváló. A klasszikus módszerrel védekeznek az országokat megszálló idegen kártevők ellen. Az augmentatív védelem a biológiai védelem minden olyan formájára vonatkozik, amelyben a természetes ellenségeket kereskedelmi forgalomban állítják elő, a konzerváló védelem pedig minden olyan technika és taktika alkalmazását jelenti, amely megőrzi az őshonos ragadozókat és parazitoidokat.

A biológiai növényvédő szereket általában biopeszticideknek nevezik. A biopeszticidek tömegesen előállíthatók és a klasszikus kártevőirtás termékeiként használhatók. A biopeszticideket leggyakrabban makrobiológiai ágensekre (ragadozók, parazitoidok) és mikrobiológiai ágensekre (baktériumok, gombák, vírusok stb.), természetes peszticidekre és egyes organizmusok által előállított vegyületekre osztják.

Makrobiológiai ágensek

Ide tartoznak a ragadozó és parazita makroorganizmusok. A ragadozók közé tartoznak a rovarok (valódi poloskák, katicabogarak, fátyolkák), ragadozó atkák, pókok, madarak és emlősök. A parazitoidok közül például darazsak és fonálférgek is használatosak.

Ha a területen jelenlévő természetes ellenségek populációi túl kicsik a kártevők elleni védekezéshez, akkor laboratóriumban vagy tenyésztőhelyeken szaporíthatók fel. A felnevelt természetes ellenségek kiszabadulnak a terményben, hogy növeljék a szántóföldi populációkat és visszatartsák a kártevőpopulációkat. Kétféle megközelítés létezik a biológiai védekezésre a természetes ellenségek felszabadítása révén:

1. A természetes ellenségek megelőző kiszabadítása minden szezon elején. Ezt akkor alkalmazzák, ha a természetes ellenségek a kedvezőtlen éghajlat vagy a kártevő hiánya miatt nem tudtak fennmaradni egyik vetési időszaktól a másikig. Ezután a természetes ellenség populációi megtelepednek és a szezon során növekednek.
2. Természetes ellenségek elengedése, amikor a kártevő-populációk kezdenek kárt okozni a termésben. A kórokozókat általában azért használják fel így, mert nem tudnak megmaradni és terjedni a termőkörnyezetben gazda („kártevő”) nélkül. Előállításuk is gyakran olcsó.

Mikrobiológiai ágensek

Ide tartoznak a károsító szervezetek megbetegedését okozó mikroorganizmusok, ezek lehetnek baktériumok, gombák, vírusok, mikoplazmák és mikrosporidiumok, amelyek növényvédelmi kémiai készítményekhez hasonló készítményként kerülnek forgalomba.

A talajban terjedő gomba Fusarium oxysporum nagyon hatékonyan csökkenti a boszorkányfű populációját (Striga hermonthica és S. asiatica) különböző gabonanövényekben, ami a tudományos kísérletek során termésnövekedéshez vezet. Egyéb Fusarium fajok is nagyon hatékonyak (Fusarium nygamai, F. oxysporum és F. solani). A Ritobaktériumok hatékonyan képesek elnyomni boszorkányfűmagok csírázását vagy ténylegesen elpusztítják a magokat, így különösen ígéretes biológiai védekező szerek, mivel könnyen és olcsón formálhatók magoltóanyaggá. Pseudomonas fluorescens putida izolátuma jelentősen gátolta a csírázást Striga hermonthica magvak esetében. Jelenleg azonban nem áll rendelkezésre biológiai védekezésre készítmény.

Természetes hatóanyagú növényvédő szerek

Egyes növények olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek mérgezőek a rovarokra. A növények kivonatát a fertőzött növényekre juttatják, ezeket az összetevőket botanikai peszticideknek vagy növényvédő szereknek nevezik. A növényi kivonatok használata a kártevők elleni védekezésben nem új keletű. A rotenon (Derris sp.), nikotin (dohány) és piretrin (Chrysanthemum sp.) vagyületeket széles körben alkalmazták mind a kisüzemi önellátó gazdálkodásban, mind a kereskedelmi mezőgazdaságban.

A legtöbb botanikai peszticid kontakt-, légúti- vagy gyomorméreg. Ezért nem túl szelektívek, hanem a rovarok széles körét célozzák meg. Ez azt jelenti, hogy még a hasznos szervezetek is érintettek lehetnek. A botanikai peszticidek toxicitása azonban általában nem túl magas és szelektív alkalmazással a jótékony szervezetekre gyakorolt negatív hatásaik jelentősen csökkenthetők. Ezenkívül a botanikai peszticidek általában nagymértékben biológiailag lebomlóak, így órákon vagy néhány napon belül inaktívvá válnak. Ez ismét csökkenti a jótékony szervezetekre gyakorolt negatív hatást és a kémiai peszticidekhez képest környezetbarátabbak.

A botanikai anyagok elkészítése és felhasználása némi szakértelmet igényel, de nem sok anyagot és infrastruktúrát. Ez bevett gyakorlat sok hagyományos mezőgazdasági rendszerben. Néhány gyakran használt növényi anyag:

Neem: A neem aszáraz trópusi területeken élő indiai organafából származik (Azadiracta indica), számos rovarölő vegyületet tartalmaz. A fő hatóanyag az azadirachtin, amely egyszerre elriasztja és elpusztítja számos hernyó-, tripsz- és liszteskefajt. A neem-oldat elkészítéséhez magvak és levelek egyaránt használhatók. A neem magvak nagyobb mennyiségű neemolajat tartalmaznak, de a levelek egész évben rendelkezésre állnak. A neem-oldat az elkészítést követő 8 órán belül elveszíti hatékonyságát és közvetlen napfénynek kitéve is lebomlik. Az alkalmazás a leghatékonyabb este, közvetlenül az előkészítés után, nedves körülmények között vagy amikor a növények és rovarok nedvesek.

Piretrin: A Tanacetum cinerariifolium százszorszépszerű krizantém. A piretrinek a szárított virágból kivont inszekticid vegyületek. A virágfejeket porrá zúzzák. Ez a por közvetlenül felhasználható vagy vízbe adagolva permet készíthető belőle. A piretrinek azonnali bénulást okoznak a legtöbb rovarnál. Az alacsony dózisok nem ölnek, hanem „leütő” hatást fejtenek ki. A nagyobb dózisok halálosak. A piretrinek nagyon gyorsan lebomlanak napfényben, ezért sötétben kell tárolni. Az erősen lúgos és erősen savas körülmények egyaránt felgyorsítják a lebomlást, így a piretrineket nem szabad mésszel vagy szappanoldatokkal keverni. A folyékony készítmények tárolás közben stabilak, de a porok akár 20%-ot is elveszíthetnek hatékonyságukból egy év alatt.

Számos más növényi kivonat is ismert, amelyek rovarölő hatással bírnak, mint például a dohány (Nicotiana tabacum), a sárga gyökér (Xanthorhiza simplicissima), a Tephrosia vogelii, a Securidaca longipedunculata és a kerti sarkantyúka (Nasturtium trapaeolum), amelyeket Afrikában hagyományosan a kártevők elleni védekezésre használnak. Mindazonáltal nagyon óvatosnak kell lenni, mivel e növények némelyike nagyon negatív hatással van az emberre vagy más nem célszervezetekre és ténylegesen tilos növényvédelemre használni őket. Az ánizs, a chili, a metélőhagyma, a fokhagyma, a koriander, a kerti sarkantyúka, a fodormenta és a körömvirág olyan növények, amelyekről ismert, hogy riasztó hatást fejtenek ki különböző kártevő rovarokra (levéltetvek, lepkék, gyökérlegyek stb.) és köztebevetésban vagy a termőterület határán termeszthetők.

Természetes eredetű peszticidek a betegségek elleni küzdelemben:

A ként leginkább olyan növényi betegségek ellen használják, mint a lisztharmat, peronoszpóra és egyéb betegségek. Hatékonyságának kulcsa, hogy megakadályozza a spórák csírázását. Emiatt a hatékony eredmény érdekében a betegség kialakulása előtt kell alkalmazni. A ként por vagy folyékony formában alkalmazható. Más növényvédő szerekkel nem kompatibilis. Mészkén képződik, amikor meszet adnak a kénhez, hogy elősegítsék a növényi szövetekbe való behatolást. Alacsonyabb koncentrációban hatékonyabb, mint az elemi kén. A rothadt tojások szaga azonban általában elriasztja a használatát kiterjedt területeken.

A bordeaux-i levet (réz-szulfát és mész) több, mint 150 éve sikeresen alkalmazzák gyümölcsökön, zöldségeken és dísznövényeken. A kénnel ellentétben a bordeaux-i lé gombaölő és baktériumölő is. Mint ilyen, hatékonyan alkalmazható olyan betegségek ellen, mint a baktériumok vagy gombák által okozott levélfoltosság, a lisztharmat, a peronoszpóra és a különböző antraknózis-kórokozók. A bordeaux-i lé azon képessége, hogy az esőben is megmarad és a növényekhez tapad, az egyik oka annak, hogy ilyen hatékony. A bordeaux-i lé réz-szulfátot tartalmaz, így savas. Mésszel (kalcium-hidroxid) semlegesíthető, ami lúgos.

A savas agyagok az alumínium-oxidnak vagy az alumínium-szulfátnak, mint hatóanyagoknak köszönhetően gombaölő hatásúak. A réztermékek alternatívájaként használják őket, de gyakran kevésbé hatékonyak.

A tejet fertőző betegség, penészgomba, mozaikvírusok és más gombás és vírusos betegségek ellen is használták. Hatékony a 10 naponta végzett permetezés 1 liter tej és 10-15 liter víz keverékével.

A szódabikarbónát a növények penész- és rozsdabetegségeinek leküzdésére használták. Permetezze 100 g szódabikarbóna és 50 g puha szappan keverét 2 l vízben hígítva. Csak egyszer permetezzen és hagyjon minél hosszabb szüneteket (több hónap). Ne használja meleg időben és tesztelje a keveréket néhány levélen az esetleges fitotoxikus hatások miatt.

Az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédő szerek és hatóanyagok

Az Európai Unió ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szabályai a mezőgazdasági termékekre vonatkoznak, beleértve az akvakultúrát és az élesztőt is (834/2007/EU és 2018/848 EU rendelet). A gyártási folyamat minden szakaszát felölelik, a magvaktól a végső feldolgozott élelmiszerig. Ez azt jelenti, hogy a termékek széles skálájára külön rendelkezések vonatkoznak, mint például:

• magvak és szaporítóanyagok, például dugványok, rizóma stb., amelyekből növényeket vagy haszonnövényeket termesztenek;
• élő termékek vagy olyan termékek, amelyek nem igényelnek további feldolgozást;
• takarmány;
• több összetevőt tartalmazó termékek vagy feldolgozott mezőgazdasági termékek élelmiszerként történő felhasználásra.

Az ökológiai termelésre vonatkozó uniós szabályozások kizárják a halászatból és a vadon élő állatok vadászatából származó termékeket, de bizonyos természetes élőhelyi feltételek betartása esetén a vadon élő növények betakarítását is magukban foglalják. Külön szabályok vonatkoznak a borra és az akvakultúrára.

Az ökológiai termelésben az egyik cél a külső inputok felhasználásának csökkentése. Az ökológiai mezőgazdaságban a kártevők vagy növényi betegségek elleni küzdelemre használt készítményeket/vegyületeket az Európai Bizottság engedélyezi.

Ezen túlmenően speciális elvek vezérlik a külső inputok, például műtrágyák, peszticidek és élelmiszer-adalékanyagok jóváhagyását, így csak az adott jogszabályban engedélyezett anyagok és vegyületek használhatók fel az ökológiai termelésben.

A feldolgozott élelmiszereket elsősorban mezőgazdasági alapanyagokból kell előállítani (a hozzáadott vizet és főzősót nem vesszük figyelembe). Tartalmazhatnak még:

• mikroorganizmus- és enzimkészítmények, ásványi nyomelemek, adalékanyagok, technológiai segédanyagok és aromák, vitaminok, valamint aminosavak és egyéb mikrotápanyagok speciális táplálkozási céllal élelmiszerekhez adva használhatók, de csak akkor, ha az ökológiai szabályok azt engedélyezik;
• nem használhatók olyan anyagok és technikák, amelyek olyan tulajdonságokat állítanak helyre, amelyek a feldolgozás vagy tárolás során elvesztek, és amelyek kijavítják a feldolgozás során fellépő hanyagságot vagy amelyek egyébként megtévesztőek lehetnek a valódi természet vagy a termékek tekintetében;
• nem ökológiai mezőgazdasági összetevők csak akkor használhatók fel, ha azokat a jogszabály mellékletei engedélyezik vagy ideiglenesen engedélyezte őket valamely uniós ország.

Mindezek előtt, az ökológiai mezőgazdaságban felhasználható anyagoknak meg kell felelniük a horizontális EU-szabályoknak, majd az Európai Bizottságnak alaposan meg kell vizsgálnia és jóváhagynia az ökológiai felhasználásra.