A biológiai sokféleség növelése

Tanulási eredmények:

• Meghatározza a biológiai sokféleség fogalmát.
• Elmagyarázza el a biológiai sokféleség elősegítésének előnyeit.
• Ismerteti a biológiai sokféleség növelésének stratégiáit az ökológiai gazdálkodásban.

A biológiai sokféleség (biodiverzitás) szerepe

A biodiverzitás kulcsfontosságú szerepet játszik az élelmezésbiztonságban, a táplálkozásban és a megélhetésben, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások biztosításában. A biológiai sokféleség magában foglal minden növény-, állat- és mikroorganizmusfajt, valamint azokat az ökoszisztémákat és ökológiai folyamatokat, amelyeknek részei. A köznyelvben a biodiverzitást úgy határozhatjuk meg, mint egy adott élőhely fajgazdagságát (növények, állatok és mikroorganizmusok). Lehet szárazföldi, édesvízi vagy tengeri, továbbá parazita vagy szimbiózis. A biodiverzitás magában foglalja az élet sokféleségét minden szinten: a fajok sokféleségét, a genetikai sokféleséget, valamint az élőhelyek és ökoszisztémák sokféleségét. A gazdag biológiai sokféleség elengedhetetlen az ember életképességét elősegítő természetes folyamatok megőrzéséhez, mint például a természetes kártevőszabályozás, a gyümölcsök rovarok általi beporzása és a szerves anyagok lebontása. Az agrárpolitika egyre inkább előmozdítja az ökológiai szemléletű gazdálkodási módot, amely megőrzi a biológiai sokféleséget és megőrzi a természeti erőforrásokat. A történelmi időkben a gazdálkodás révén változatosabb táj bontakozott ki az egykori, változatlan erdők által uralt tájból. A változatos, fajgazdag tájképnek ma is elengedhetetlen feltétele a regionálisan alkalmazkodó és extenzív termesztési formák.

A fenntartható mezőgazdaság egyik fő alapelve a sokféleség utánzása, amely általában megtalálható a természetes ökoszisztémákban, de elveszhet a mezőgazdasági terepen. A biodiverzitás a talaj feletti és alatti növények, állatok és mikroorganizmusok sokféleségére utal, amelyek kölcsönhatásba lépnek az ökoszisztémán belül. A növények és állatok következetesen integrálódnak a változatos tájakba. Ennek eredményeként ezek a rendszerek jellemzően stabilabbak, ellenállnak a zavaroknak és jobban regenerálódnak, mint a kevésbé változatos rendszerek. Az ökológiai termesztési rendszerek változatos, kiegyensúlyozott ökoszisztémát hoznak létre a talaj gazdagítása és a gyomok, rovarkártevők és betegségek megelőzésére. A növénykultúra diverzitása, a vetésforgó, a közbevetés, a takarmánytermesztés, a természetvédelmi talajművelés és a szerves anyagok bedolgozása mind fontos összetevői a mezőgazdasági biodiverzitásnak./p>

A biológiai sokszínűség ösztönzésének előnyei:

• Javítja a talaj minőségét

A változatos vetésforgó javítja a talajt, növeli a gazdaságok biológiai sokféleségét és növeli a terméshozamot. A jó minőségű talajok elősegítik a mikroorganizmusok sűrű populációit, fokozzák a kórokozók természetes biológiai védekezését, lassítják a tápanyagcserét, ösztönzik a hasznos rovarok közösségeit, valamint javítják a talaj szellőzését és vízelvezetését. A vetésforgó, a növényi maradványok kezelése, a talajvédő művelés, az állati trágya bedolgozása és a nitrogénmegkötő növények használata javíthatja a talaj egészségét és termőképességét.

• Fokozza a rovarok, gyomok és betegségek elleni védekezést

A változatos telepítések gyakran csökkentik a rovarkártevő-populációkat. A specializálódott növényevők nagyobb valószínűséggel tallhatók meg és maradnak a tiszta növénykultúrákon, ahol a táplálékforrások koncentrálódnak. A különféle kultúrnövényeket tartalmazó szántók gyakran gazdagok föld feletti és föld alatti hasznos organizmusokban, amelyek természetesen irtják a kártevőket, gátolják a kórokozók növekedését, fokozzák a növény természetes védekezőképességét és elnyomnak bizonyos gyomokat. A növényi változatosság, a vetésforgó, a szétszórt táblák, a szomszédos nem művelt földterület és az évelő növényi komponens alkalmazása olyan módszerek, amelyekkel csökkenthető a kártevők nyomása.

• Támogatja a jótékony szervezeteket

A természetes ellenségeket támogatása vagy a rovarok támadását közvetlenül gátló növények ültetése segít a kártevőközösségek stabilizálásában. A térben és időben változatos telepítések biztosítják a természetes ellenséges populációk számára az erőforrások folyamatos jelenlétét. A jótékony rovarok, atkák és fonálférgek számára a szomszédos, műveletlen terület és vadon élő növényzet is táplálékot és élőhelyet biztosít. Ezenkívül a talajtakarók és felszíni maradványok használata növelheti a ragadozók és parazitoidok mennyiségét és hatékonyságát.

• Gazdasági kockázat

A gazdaságok sokféleségének növelése lehetőséget kínál a nyereség növelésére, miközben csökkenti a termelési költségeket. Az éghajlati, földrajzi és gazdálkodási követelményeknek megfelelő új termények hozzáadása növelheti a nyereséget azáltal, hogy lehetőséget ad a szűkös piacok kiaknázására, a marketing lehetőségek bővítésére és a nyersanyagár-ingadozások ellensúlyozására.

Módszerek a biológiai sokféleség növelésére

Az egészséges növény kevésbé érzékeny a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Ezért az ökológiai gazdálkodó fő célja olyan feltételek megteremtése, amelyek a növény egészségét megőrzik. Az élő szervezetek és környezetük közötti kölcsönhatás döntő fontosságú a növény egészsége szempontjából. A növények egészsége nagyobb veszélyben van a monokultúrákban. A gazdaságon belüli diverzifikáció kiegyensúlyozott kölcsönhatást biztosít a különböző növények, kártevők és ragadozók között. Ez az oka annak, hogy egy jól kezelt ökoszisztéma sikeres módja lehet a kártevők vagy betegségek populációjának csökkentésének. Egyes növényfajtáknak a környezethez való alkalmazkodó jellege miatt hatékonyabb mechanizmusai vannak, mint másoknak, ezért kisebb a fertőzésveszély.

A növény egészségi állapota nagymértékben függ a talaj termékenységétől. Ha a tápanyagellátás és a pH kiegyensúlyozott, a növény megerősödik, így kevésbé érzékeny a fertőzésekre. Az éghajlati viszonyok, mint például a megfelelő hőmérséklet és a megfelelő vízellátás, illetve további tényezők kulcsfontosságúak az egészséges növény számára. Ha ezen feltételek egyike nem megfelelő, a növény stresszessé válhat. A stressz gyengíti a növények védekező mechanizmusait és könnyen célpontjává teszi a kártevőknek és betegségeknek. Egy ökológiai gazdálkodó számára ezért az egyik legfontosabb szempont a változatos és egészséges növények termesztése. Ezzel elkerülhető számos kártevő és betegség. A biodiverzitás növelésének stratégiáit az ökológiai gazdálkodásban a 2.2. ábra mutatja be.

2.2. ábra. Módszerek a biológiai sokféleség növelésére az ökológiai gazdálkodásban

Hogyan lehet növelni a biodiverzitást a farmon?

• A növényfajok sokféleségének biztosítása

A táblán belüli biodiverzitás növelése terménykeverékek és többféle növényfajta ültetésével érhető el. Megfontolandó a változatos ültetvények telepítése a tábla szélén is. Hasznos virágcsíkok ültetése, évelő növények beépítése, sövények kialakítása (a mezőket elválasztó fa- vagy cserjesor) és a földterületek műveletlenül hagyása a művelt területek változatosságának növelésének módszerei.

• Beporzók és természetes ellenségek megőrzése

Az őshonos beporzók sokféleségének növelése érdekében létesítsen fészekblokkokat és tegye lehetővé a hozzáférést a talajterületekhez, például a nyílt talajhoz fészkelés céljából. A vízforrás is elengedhetetlen. A fák és cserjék ágai, például a sövényben lévők, szintén fészkelő helyet biztosítanak a beporzóknak. Az ökológiai gazdálkodónak törekednie kell arra, hogy megőrizze a termőkörnyezetben már jelen lévő természetes ellenségeket és fokozza azok hatékonyságát. Ez a következő módszerekkel érhető el:

1. Minimalizálja a természetes növényvédő szerek kijuttatását (a kémiai növényvédő szerek egyébként sem engedélyezettek az ökológiai gazdálkodásban);


2. Engedjen néhány kártevőt a területen élni, amelyek táplálékot vagy gazdaszervezetet jelentenek a természetes ellenségeknek;


3. Változatos növénytermesztési rendszer kialakítása (pl. vegyes növénytermesztés);


4. Vonja be azokat a gazdanövényeket, amelyek táplálékot vagy menedéket nyújtanak a természetes ellenségeknek (pl. virágok, amelyekkel a kifejlett hasznos rovarok táplálkoznak).

Számos lehetőség kínálkozik a virágdiverzitás növelésére a termőföldek határain belül és azok mentén:

Sövények – Használjon olyan őshonos cserjéket, amelyekről ismert, hogy vonzzák a kártevő ragadozókat és parazitoidokat azáltal, hogy nektárt, pollent, alternatív gazdákat és/vagy zsákmányokat kínálnak. A legtöbb virágzó cserjefaj rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Ügyelni kell azonban arra, hogy ne használjunk olyan növényfajokat, amelyekről ismert, hogy a kártevők vagy betegségek alternatív gazdái.

Bogárbank – A termőföldek szomszédságában lévő fűcsíkok különböző természetes kártevő-ellenségcsoportokat rejtenek magukban, mint például futóbogarak, holyvák és pókok. A gyomok, valamint a növényi kártevők és betegségek tápnövényeként ismert növények csökkentése érdekében vessen egy-három őshonos fűfajt 1-3 méteres sávokban.

Virágos sávok – Használjon őshonos virágos növényfajokat, amelyekről ismert, hogy vonzzák a ragadozókat és parazitoidokat azáltal, hogy nektárt, pollent, alternatív gazdákat és/vagy zsákmányokat kínálnak. A legtöbb virágos növényfaj rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Ügyelni kell azonban arra, hogy ne használjunk alternatív kártevő- vagy betegséggazdákat. Három-öt őshonos virágos növényfajt vethetünk jól előkészített magágyakba, 1-3 m-es sávokban elhelyezve a termőtábla határán. Virágzás után magokat lehet gyűjteni a sávok megújításához vagy újak létrehozásához.

Társnövények – A természetes kártevőellenségeket a növényen belüli társnövények is vonzhatják. Ezek a kísérő növényfajok megegyezhetnek a virágcsíkokban használtakkal. Néhány (1 vagy 2/10 m2) a növényen belüli virágzó kísérőnövények „szervizként” szolgálnak a természetes kártevő ellenségek számára.

• Vetésforgó

A vetésforgó egy adott területen termesztett növények és takarmánynövények sorrendjét jelenti. A vetésforgó-terveknek több növénycsaládot is magában kell foglalniuk, kezelniük kell a rövid és hosszú távú termékenységi igényeket, csökkenteni kell a gyomok nyomását, meg kell szakítaniuk a gyomok és betegségek ciklusát és optimalizálni kell a növénytermesztést.

• Közbevetés

Két vagy több, egymás közelében termesztett növény előnyös kölcsönhatásokat válthat ki. A közbevetés megvalósítható úgy, hogy a növényeket váltakozó sorban neveljük (soros közbevetés), nagyobb váltakozó sávokban termesztjük (sávos közbevetés), különálló sorelrendezés nélküli növényeket termesztünk együtt (vegyes közbevetés), vagy egy második növényt ültetünk álló kultúrnövénybe a szaporodási stádiumban (váltó közbevetés). Különös figyelmet kell fordítani a kiválasztott növények térbeli elrendezésére, növénysűrűségére és várható érési idejére.

• Takarónövények

A takarónövényeket arra használják, hogy megvédjék a talajt az eróziótól olyan időkben, amikor a szántóföldön nem folyik termelés. Olyan növényeket kell kiválasztani, amelyeket könnyű ültetni, telepíteni és ellenőrizni vagy elpusztítani. A megfelelő fajták megbízható talajtakarást biztosítanak és nincs negatív hatásuk a következő termésre. Fontos figyelembe venni a gyökeresedés mélységét és a termés jellemzőit, mint például a gyomok és betegségek visszaszorítását, a nitrogén megkötését, valamint a beporzók és természetes ellenségek vonzerejét. Az ültetési dátumokat és az éghajlati követelményeket is figyelembe kell venni, mivel a megfelelő növények földrajzi és éghajlati viszonyoktól függően változnak.

• Kímélő talajművelés

A konzerváló talajművelés minimális talajbolygatást igényel, a talaj legalább 30 százalékát növénymaradvány borítja. A betakarítás után növényi maradványokat hagynak vagy takarónövényeket telepítenek a következő növény elültetéséig. A megóvó talajművelésnek számos módszere született. A vetés nélküli ültetés speciális berendezéseket használ és csak egy kis területet zavar meg, ahol a vetőmagot vagy az átültetéseket helyezik el. A sávos vagy zónás talajművelés 5-7 hüvelyk széles megművelt magágyat hoz létre a növényi gyökérzóna mentén, zavartalanul hagyva a tábla többi részét. A bakhátas-művelés állandó talajgerinceket hoz létre, amelyeken a növényeket termesztik.

• Szerves anyagok beépülése

A növekvő szervesanyag-tartalom jóéletkörülményeket biztosít a talaj mikrobáinak és fokozza a talaj biológiai aktivitását, segítve a betegségek kockázatának csökkentését. A szerves anyagok talajmikrobák általi lebontása során a növénytermesztés során eltávolított tápanyagok visszakerülnek a talajba. Állati trágya, takarónövények, növényi maradványok és szerves kiegészítések bedolgozhatók a talajba, hogy idővel növeljék a szervesanyag-tartalmat.