A növényvédelem alapelvei az ökológiai gazdálkodásban

Tanulási eredmények

• Definiálja a hagyományos és ökológiai gazdélkodásban alkalmazott növényvédelem főbb különbségeit.
• Ismerteti a kártevő-, betegség- és gyomirtás háromlépéses megközelítését az ökológiai gazdálkodásban.
• Ismerteti az ökológiai gazdálkodásban használt növényvédő szerekre vonatkozó EU rendeletet.

A betegségek, kártevők és gyomok elleni növényvédelem az ökológiai gazdálkodás legigényesebb szegmense. A holisztikus megközelítésből adódóan sok termelői tudást és tapasztalatot igényel a termesztés tervezéséhez, illetve valamennyi technológiai intézkedés végrehajtához és azok hatásához a károsító szervezetek egyes csoportjainak fejlődésére. Az a félelem, hogy az ökológiai termesztésre vonatkozó irányelvek betartásával, ahol nem támaszkodhatunk a hagyományos termelésben elérhető hatékony növényvédő szerekre, nem lehet megóvni a termést a kártevőktől, gyakran a fő oka annak, hogy a termelők nehezen váltanak át ökológiai termesztésre.

Az ökológiai védelmet azonban nem a növényvédőszerek-használat alternatívája, mely egy kevésbé hatékony választás a hatékonnyal szemben. Ez magában foglalja a teljes termelési rendszer megváltoztatását és néhány új intézkedés bevezetését, amelyek ellenállóbbá teszik gazdaságunkat, növényeinket és az egyes növényeket a kártevők támadásával szemben. Az ökológiai védekezés elsősorban a megelőző intézkedésekre, a károsító szervezetek és populációik fejlődésének körülményeinek gondos figyelemmel kísérésére támaszkodik és csak a gazdasági küszöbértékének túllépése esetén kerül sor közvetlen intézkedésekre, beleértve az engedélyezett növényvédő szerek alkalmazását is.

A kártevők elleni védekezés problémája különösen a gazdaság átállási időszakában jelentkezik, amikor az ökoszisztéma önszabályozása nem kellőképpen fejlett és a termelők tapasztalatlanok. Ezért az átállás előtt részletes átalakítási tervet kell készíteni, amely minden termelési szegmensben figyelembe veszi a kártevők fejlődésére gyakorolt hatását. Az ökológiai termesztésben a növényvédelem a háromlépcsős megközelítésen alapul (2.1. ábra).

Jó növekedési feltételek biztosítása a növények számára a stressztűrés és ellenállóképesség növelése érdekében

A megfelelő termesztési hely, termesztési rendszer, fajta és technológia megválasztásával az egészséges és ellenálló növények fejlődéséhez kedvező, míg a kórokozók, a kártevők és a gyomok fejlődéséhez kedvezőtlen feltételeket kell teremteni. A különböző mezőgazdasági kultúráknak, különösen az egynyári és évelő fajoknak sajátos termesztési igények vannak, a technológiai megoldásokat ezekhez kell igazítani, de az elvek közösek. A megfelelő termesztési helyszín megfelelő mennyiségű napfényt, szellőzést és vízelvezetést biztosít, miközben kerüli a potenciális fertőzési források közelségét. A fő kártevőkkel szemben ellenálló fajták termesztése csökkenti a károk és a gazdasági veszteségek lehetőségét. Az egészséges szaporítóanyag ültetése és vetése megakadályozza a fertőzés forrásának bejutását. A megfelelő talajfenntartási rendszer és a kiegyensúlyozott szervestrágyázás javítja a talaj termőképességét és növeli a talaj mikroorganizmusainak sokféleségét. A termékeny talajon termesztett növények ellenállóbbak lesznek és a változatos mikrobiológiai populáció között a talajkártevők természetes ellenségei is kialakulnak. A vetésforgó megszervezésével és több növény ugyanazon a területen történő termesztésével elkerülhető a károsító szervezetek felszaporodása. A megfelelő tőtávolság megválasztása és a szántóföldi növénykezelés kedvezőtlen mikroklímát teremt a kórokozók és a gyomok elterjedéséhez, miközben elősegíti a fertőzési tünetek, a kártevő populációk monitorozását és a növényvédő szerek alkalmazását.

Mezőgazdasági ültetvény létesítésekor és a technológiai beavatkozások során mindig szem előtt kell tartani, hogy minden végrehajtott intézkedés jelentős hatással van a területen a betegségek kialakulására, a kártevő-populációra és a gyomnövényekre. Megfelelő végrehajtásukkal tartósan csökkenthető a növények fontos kártevőinek problémája.

Az ökoszisztéma természetes szabályozási mechanizmusainak ösztönzése a természetes ellenségek támogatásával.

A természetes ökoszisztémák egyik fő jellemzője az önszabályozás képessége. Ezek az ökoszisztémák teljesen külső behatás nélkül léteznek és természetes tápanyagforgalmat biztosítanak, amely lehetővé teszi a növények fejlődését, amelyek táplálékforrásul szolgálnak különféle állatok, rovarok és mikroorganizmusok számára. Az azonos élőhelyen élő fajok különböző kölcsönhatásban állnak egymással, ahol ragadozó, parazitoid, zsákmány, lebontó szerepük van. Egymással létrejövő kapcsolataik lehetővé teszik az ökoszisztémák számára az önszabályozást, ami nem engedi, hogy egy faj populációja olyan mértékben növekedjen, hogy más fajok fennmaradása kérdésessé váljon.

A modern mezőgazdasági termelés, amelyben gyakran végtelen számú, monokultúrás táblát termesztünk, erőteljes és termő fajtákat választunk, ásványi műtrágyákkal intenzíven trágyázunk és hatékony növényvédő szerekkel szabályozzuk a károsító szervezetek populációját, teljesen ellentétes a természetes ökoszisztémák renszerével. A különféle technológiai beavatkozások az általunk termesztett haszonnövényen kívül minden élőlényt kiiktatnak az „ökoszisztémából”, káros és hasznos szervezeteket egyaránt. Ilyen körülmények között a kultúrnövények nagyon érzékenyek a kártevők támadásaira, hiszen egyedüli, kimeríthetetlen táplálékforrást biztosítanak a kártevőknek és mivel minden természetes ellenségüket eltávolítottuk, populációjuk olyan mértékben megnőhet, hogy az egész termést elpusztítja. Az ilyen termelési rendszerek teljességgel fenntarthatatlanok az ember állandó beavatkozása és a gazdaságon kívüli különféle inputok bevezetése nélkül.

Ezért az ökológiai gazdálkodásban az egyik fő cél a táblákon és környékén a fajok sokféleségének ösztönzése, a természetes ellenségek számára vonzó élőhelyek kialakítása, amelyek segítik a kártevők visszaszorítását. Ezen túlmenően kívánatos, hogy az ökológiai gazdaságok vegyes típusúak legyenek, azaz kerüljék a monokultúrs termsztést nagy területen, továbbá javasolt a növénytermesztés mellett az állattenyésztés fejlesztése is.

A fajok sokfélesége az egyes növények számára megfelelő ökológiai infrastruktúrák kialakításával ösztönözhető. A szántóföldek körüli állandó élőhelyek, mint például rétek, sziklás területek, erdők, tavak stb., sövények és száraz kőfalak a tábla szélén, virágsávok és takarónövények a szőlőültetvényben és gyümölcsösökben ökológiai infrastruktúraként szolgálnak. Az ökológiai infrastruktúrának élelmiszert kell biztosítania a természetes ellenségeknek, valamint menedéket kell nyújtania, amíg nincs termés. A táblák körüli magas növényzet gátat is jelent a kártevők kívülről történő behurcolása ellen, megakadályozza a növényvédő szerek elsodródását, csökkenti a széllökéseket stb. Ezen túlmenően a takarónövényzet pozitív hatással van a talaj termékenységére, a víz tárolására a talajban, miközben megakadályozza az eróziót, valamint a közvetlen napfény és a csapadék káros hatásait a csupasz talajon. Az infrastruktúra kiválasztását az általunk termesztett kultúrához kell igazítani, hogy elkerüljük a lehetséges negatív hatásokat. A hasznos szervezetek élőhelye lehet kártevők vagy vírusvektorok élőhelye is, ahol egyes növényfajok alternatív gazdái a mezőgazdasági növények betegségeinek. Ezen túlmenően el kell kerülni a termesztett növényekkel való versengést a vízért és a tápanyagokért, valamint a mezőgazdasági terület árnyékolását.

Közvetlen védekezési intézkedések a kártevők, kórokozók vagy gyomok elpusztítására, amelyek minimális maradandó hatással van az ökoszisztémára

Közvetlen intézkedéseket akkor alkalmaznak a kórokozók és kártevők elleni védekezésre, ha a megelőző intézkedések nem adnak kielégítő eredményt. A visszaszorítás szükségességének eldöntéséhez és az időzítés meghatározásához szükséges a környezeti feltételek nyomon követésés szolgáló rendszer kialakítása a kórokozók és kártevők előrejelzésére, a kártevők populációjának és természetes ellenségeik megfigyelése, valamint a betegség tüneteinek és a gazdasági kártétel küszöbértékeinek ismerete. A sikeres monitorozáshoz ismerni kell a kártevők biológiáját és az általuk a növényeken okozott tüneteket. A közvetlen intézkedések célja, hogy a populációt a kritikus szám alá csökkentsék az ökoszisztémára gyakorolt lehető legkisebb negatív hatással. Ide tartoznak a fizikai intézkedések (rovargyűjtés, gyomirtás, égetés, kapálás, kaszálás, talajművelés), valamint a különböző eredetű termékek alkalmazása, amelyek fokozzák a növények és az ökoszisztémák ellenálló képességét, miközben a környezetre, a természetes ellenségekre és más élőlényekre alacsony kockázatot jelentenek. alacsony kockázatú. A botanikai peszticidek, biopeszticidek, feromonok, ásványi alapú készítmények stb. a leggyakrabban használt termékek, amelyek alkalmazását az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szabályozás engedélyezi.

A 834/2007/EU rendelet határozza meg a betegségek és kártevők elleni védekezést az ökológiai gazdálkodásban, amelynek helyébe az 848/2018/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet lépett 2022. január 1-én. A rendelet a kártevővédelem alapelvei mellett – amely elsősorban a korábban ismertetett megelőző intézkedésekre támaszkodik – a növényvédőszerek-készítményekben használt aktív hatóanyagok engedélyezését is ellenőrzi.

Azon készítmények alkalmazása engedélyezett, amelyek használata döntő fontosságú egy olyan károsító szervezet elleni védekezésben, amelyre nincs alternatív biológiai, fizikai vagy termesztési megoldás, termesztési gyakorltk vagy egyéb hatékony kezelési eljárás. Ezek a készítmények és hatóanyagok növényekből, algákból, állatokból, mikrobákból vagy ásványi anyagokból származnak. Kivételes esetben más termékek is jóváhagyhatók, ha használatuk döntő fontosságú egy olyan károsító szervezet elleni védekezés szempontjából, amelyre nincs alternatív biológiai, fizikai vagy termesztési megoldás, termesztési gyakorlat vagy egyéb hatékony kezelési eljárás. Az ilyen termék használata után be kell tartani a szükséges várakozási időket. Az ökológiai gazdálkodásban használt növényvédő szereket a fent említett rendeletnek megfelelően regisztrálni vagy engedélyeztetni kell.